Tanítóképző Intézet, Sepsiszentgyörgy, 1909

1909—910. iskolai év története.

Tanítás, nevelés. Intézetünk az elmúlt iskolai évvel fennállásának 18. esztendejét töltötte be. A 18 esztendőből 8 évig óvónőképző intézet, 10 évig pedig tanitónőképző intézet volt. A 18-ik esztendő nagyjelentőségű az intézet életében, mert ezzel bezáródik az a keserves mult, a melyet a rozoga, egészségtelen épületben töltöttünk. Áll már a modern új intézet s Isten kegyelméből a 11-ik tanítási évet ott kezdjük meg.

A régi intézetben nehéz lakásviszonyok mellett kétszeres ambícióval kellett nevelői- és tanítói munkánkat folytatni, hogy annak eredménye legyen s lelkes tanítói gárdát bocsássunk ki az életbe. Munkánknál mindenkor kidomborodott ez a nagy cél s ezért minden törekvésünket áthatotta a szociális érzés, melynek eredményeként gyakorlati ismeretekhez jutottak növendékeink s a gyakorlatban ismerték meg a néptanító összes kötelességét. Irányítás mellett maguk vezették az ifjúsági önképzőkört, ifjúsági leányegyesületet, kezelték az ifjúsági s a gyakorló-iskolai könyvtárt s rendezték a gyakorló-iskola ünnepélyeit. A szakképzést szolgálta minden szavunk, minden cselekedetünk, ezért a gyakorlati képzésre kiváló gondot fordítottunk s azt teljesen az érvényben levő miniszteri rendeleteknek megfelelően vezettük. Jó gyakorlati tanítókat akartunk nevelni s erre a célra minél gyakrabban felhasználtuk az intézettel kapcsolatos gyakorló-iskolát s a helybeli állami elemi iskolát, a hol minden osztályban hospitáltak tanítványaink. Ezeken a hospitálásokon részt vett a királyi tanfelügyelő ur, igazgató s a gyakorló-iskola tanítója is.

I.

í*