Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1941

Szécsi Sándor tanár 1934-ben 400 román szót sorol fel, mini gyakrabban használtakat, amelyek mondhatni szinte polgárjogot nyer­tek Erdélyben a magyar nyelvterületen. 400 szó alig két évtized alatt 1 Egy egyszerű embernek egész szókincse nemigen áll több szóból. 400 szó! És a felsorolt szavakat átolvasva, igazat kellett adnom neki. Hi­szen a hivatalok és tudományok nyelve sokszor szinte unta is kike­resni a helyes magyar kifejezést. Az egyetemen sem igen töltötték vele az időt. Csoda, ha lassan kezdett átszivárogni a kőztudatba ? Hiszen már a falusi ember is csak primárt választott és bejött a tri- bunálra, ha citaciát kapott. Azonban, ha ma körülményeink megváltoztak, ez nem jelenti hogy elmúlt a veszedelem felölünk, nem jelenti, hogy őrállásunk meg- szüahetik. Öntudatosan gondolkodó magyar tisztán látja ezt. Emberek és nemzetek sorsának oly megdöbentően változó és változatos idejében élünk, amely öntudatossá lenni kényszerit, még akaratunk ellenére is. És látnunk kell, hogy nemcsak kisebbségi életünkből hoztuk magunkkal a szavak gyom-magvait, melyek eldudvásithatják nyelvünk tisztaságát, mert szívósak, életrevalóak. Találunk szótárunkban szép számmal más eredetű idegen szavakat is, amelyeknek használatában, sajnos nem látunk semmi veszedelmet, és épen ezért kell meggon- dolkoztasson bennünket. Jut-é eszünkbe például töprengeni azon, hogy tudományos, művészeti, műszaki ipari, kereskedelmi, sport éle­tünk szótárában hemzsegnek az idegen szavak ? Idegen szavak gyakori és hanyagságból, vagy nagyzolásból való használata nemzeti öntudatlanságra vall. Pedig mennyire megszoktuk perspektívát, horizontot, infekciót, centennáriumot, gesztust, ambiciót, szociális problémákat, kulturális célokat emlegetni csak azért, mert úgy érezzük, hogy jobban, közelebbről meghatározzák a fogalmat, mint a megfelelő magyar szavak, melyeket szegényeseknek érezünk. És nem beszél e rúzsról, flörtről, vikendről, szexepilről naponta a magasabb társadalmi rétegek asszonya? És nem stoppol, slingel-é minden asszony? Vagy nem varr patentét, nem hóiba rakja-e a szok­nyát a varrónő? Eszünkbe se jut, hogy ezek helyett magyar kifeje­zéseket keressünk. Pedig idegen szavak átvétele nem gazdagodását jelenti a nyelv­nek, hanem szegényedését. Nemcsak azt jelenti, hogy az egyes, vagy a nemzet, szereti idegen cifrasággal ékíteni magát, elhagyja a maga értékeit, tehát elszegényedik, hanem jelenti a lélek sivárságát és egy­úttal az elidegenedését is, amely lassanként kihulló rész lesz a nem­zeti egység számára. Vesszük-e észre, hogy milyen gyakran és lelkünk milyen sok­féle árnyalatának kifejezésére használjuk a „fantasztikus“ szót ? Jó­kai költészetére például a világért sem használnánk helyette a ma­gyar fellegjáró szót. „Nem fedi“ az értelmét — mondjuk. De hogy is fedhetné, mikor sohasem használjuk ? A szavak értelmét a szokás, a gyakori használat körvonalazza 1 — A Poe Edgár költészetére is a fantasztikus szót használjuk, pedig nem felegjáró, hanem lidérces, kísérteties. Swift Jonathán gunyja megdöbbentő, elképesztő. Egy fan­tasztikus kínai szertartás mesebeli. A fantasztikus kelet jiélibábos, regeszerü, regényes. A fantasztikus szépség káprázatos, elbűvölő, tün­dökletes, csodálatos. Mikor egy ruhát nevezünk fantasztikusnak, kép-

Next

/
Thumbnails
Contents