Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1941

= 92 telennek, lehetetlennek, otrombának, silánynak, gyatrának tartjuk. Ha valaki egy váratlan, de kellemes hírre felkiált, hogy fantasztikus, ezen csak azt érti, hogy hihetetlen. A fantasztikus ravaszság lehet agyafúrt, körmönfont, csavaros. Egy fantasztikus színpadi bonyodalom esetleg: csillogó, esetleg: tótágastálló, esetleg: badar. A fantasztikus lehet néha megrökönyitő, néha meghökkentő, néha örvendetes. A fantasztikus buta ember bődületesen, vagy egetverően buta. A fantasztikus pénzhiány rémitó, vagy rémisztő. (Kosztolányi után )

Hát szegényes az a nyelv, amely egyetlen idegen szót: fantasztikus, 34 jó magyar szóval tudna helyettesíteni ? És mi eldobjuk 34 becsületes, nagyon is kifejező, jó magyar szavunkat egyetlen csillogó idegen szóért 1 Hát nem „fantasztikus“ ez ?

Egy angol munkás szókincse 300 szóból áll. A magyar pásztor csak az állati és emberi testrészek megnevezésére, a különböző állatok élettani jelenségeire, a légkörig és évszaki jelenségek megnevezésére ennél több szót használ. És ezenkívül még az általános szókészletet. (Négyessy László.)

Jókai a magyar nyelv szókincséből csak a testi bántalmazás kifejezésére 300 szót gyűjtött össze. Hát szegénység ez ?

A népiélek kiapadhatatlan forrású kút a nyelv számára, s Arany János,megmutatta, hogyan kell meríteni belőle.

Érdekes, hogy a napról-napra szaporodó magyartalanságok és hibák milyen könnyen gyökeresednek nyelvünkben és milyen nehéz kiirtani onnan azokat. Figyeljük meg csak a diák-nyelvet. Azokat a mulatságból használt, kicsavart magyartalanságokat. Csodálatos, milyen könnyen terjednek, nehezen halnak meg és hányszor feltámadnak 1

Az öntudatos magyarnak rá kell döbbenie az idegen szavak használatának nemzeti veszedelmére. És ez a veszedelem főképen a közép és felső osztály nyelvét fenyegeti. Mert például a mi székely népünk egészséges gondolkozásmédja hamar ki fogja vetni magából a felesleges szótömegeket, mert megvetette, utálta a muszájt, amely rákényszeritette. De felső néposztályunk elkerülhetetlennek találja az idegen szavak használatát, középosztályunk pedig szívesen használja, mert azt gondolja, magasabbrendü lesz általa, mindenesetre több, mint a nép, amelyből származott. (Az osztályfelosztás Karácsony Sándor szerint )

Felsőbb osztályaink, (egyetemet, főiskolát végzettek,) nyelve már egészen elveszítette az összeköttetést a tősgyökeres magyar nyelvvel. Nemcsak nyelvtani szempontból áll idegen hatás alatt, hanem már azt sem veszi észre, ha nem magyarul gondolkozik. Ki érzi ma már nómetesnek a: maga lábán áll, vagy jár kifejezést ? (Im lo. Jahre stehen.) Pedig mennyi találóbb kifejezés van erre a fogalomra a magyar nyelvben: Maga ura. Maga gazdája. Tudom én, mit akarok. Nem leszek én más kutyája. Magam rongyosa leszek. Értem én a dolgom. Nekem ne parancsoljon senki. Megél a maga emberségéből. Nem a más fejével gondolkozik. Nem másnál tartja az eszét. (Karácsony Sándor után.)

Ezek a kifejezések önkéntjövő, természetes módon már csak a nép nyelvében vannak meg. Felsőbb osztályunk idegen gondolkozás hatása alatt áll, középosztályunk pedig ingadozik a felső és alsó nép-