Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1917

6

Az Úr végtelen bölcsességének tetszett őt körünkből elszóli- tani, hűséges szolgáját magához rendelni. Árvaságra jutottunk. De nem ! mégsem ! Hiszen csak testileg távozott; szelleme él bennünk s közöttünk és mint előttünk járó tüzoszlop vezet életünk ösvényén ; csak az ő nyomdokait kell követnünk s el nem tévedhetünk soha. Nagy lelki kincsek, fényes szellem! javak boldog örököseivé tett. Hálás szeretettel őrizzük nemes emlékét*

Glass Ferenc.

ii. Emlékbeszéd Petrás György felett.

— Irta s az 1918. március 10-én tartott emlékünnepen elmondotta Glass Ferenc ref. fögimnáziumi tanár. —

A világot sarkaiban megrendítő szörnyű katasztrófa még nem ért véget. Mégis határainkról immár tovavonul a vad fergeteg, a vak sötétségbe — bár félénken s bizonytalanul — beszűrődik napkelet felől a béke derengő fénye és sápadt világosságánál romok s tetemek kísérteties képe bontakozik ki. — Révedezve tekintünk körül a rettenetes pusztulás szomorú tanyáján, aggódva vesszük számba az üresekké vált hajlékokat, a feldúlt tűzhelyeket, hozzánk tartozók s jó barátok megritkult sorát. — Sajgó fájdalom nyilallik keresztül szivünkön, valahányszor egy-egy megszokott, megszeretett, nekünk drága arcot többé nem fedezünk fel, valahányszor egy-egy derék, érdemes társunk szomorú elmúlását kell keserű bánattal megállapítanunk. — S oly hosszú, oly végtelenül hosszú e sor, hogy lelkünk szinte összeroppan a fájdalom terhe alatt. Annyi áldozatot szedett a háború kérlelhetetlen géniusa, annyian hullottak el legjobbjaink közül, hogy megrendülve kiáltunk fel nemzeti imádságunk halhatatlan költőjével: „Megbiinhödte már e nép a múltat s jövendőt.“

* Ez az emlékbeszéd, melyet Glass Ferenc aa a dr. Kenessey Béla ref. püspök emlékének megörökítésére 1918. május 26-án rendezett Kollégiumi emlékünnepen tartott, egész terjedelmében megjelent a Tőkés József szerkesztette : „Emlékkönyv a reformáció négyszázados évfordulójára Sepsiszent- györgy 1918.“ cimü mű 95. és következő lapjain.