Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1916
1 olt künn a határon, de szellemi téreken is. A jövőért való aggodalommal terhelten veszünk búcsút azért elköltözött barátunktól s az életre szóló istenhozzádban bánattal teszünk vallást arról, hogy ő hivatását híven betöltő egész ember volt, kinek emlékezetét mindenha szivünkben hordozzuk ! Szász Béla. 5 ii. Évnyitó beszéd. — Tartotta Csutak Vilmos igazgató 1917. február 20-án. -Tekintetes Tanári kar, kedves tanuló ifjúság! A Mindenható Isten kedvező kegyelméből, a különböző csatatereken harcoló véreink és szövetségeseink önfeláldozó hősiességéből, s kollégiumunk elöljáróságának és tanári karának anyagi és szellemi áldozatkészségéből az a kivételesen nagy öröm ér ma bennünket, hogy iskolánknak az alattomos oláh betörés által a kitűzött időben erőszakosan félbeszakított hazafias és kulturális munkáját újból megkezdhetjük. Szivem mélyéből üdvözöllek mindnyájatokat, tanárokat és tanulókat egyaránt, kik Székely Mikó-kollégiumunk hívására ösz- szegyültetek, hogy az isteni gondviselés által részünkre kijelölt szent munka terhét egyesült erővel újból vállainkra vegyük, s szivünk és lelkünk minden erejének latbavetésével kötelességünket teljesíteni igyekezzünk. Kivánjátok-e, vájjon szükséges-e, hogy ebben a régóta várt ünnepélyes pillanatban a reánk váró közös munkának szentségét méltassam, s édes fiaim, titeket kötelességetek hűséges és lelkiismeretes teljesítésére buzdítsalak ? Hiszen, a reánk mért súlyos megpróbáltatás idején, midőn pillanatok és órák alatt kellett elmenekülnünk házunkból, tűzhelyünk mellől és ősi iskolánkból, melyet ennek a szent munkának megszakítatlan végzésre alapított és épített nagyra a minden áldozatra kész hazaszeretet; mikor pillanatok és órák alatt veszítettük el mindnyájan mindazt a tenger értéket, mit ezen a gyönyörű földön annyi nemzedék szorgalmas munkája garmadára halmozott; mikor testünk és lelkünk minden erejét össze kellett szednünk, hogy kétségbe ne essünk olcsó prédára került ősi Székelyföldünk
