Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1915
7 neki önbizalmat és bátorságot arra, hogy külföldi tanulmányairól vissza kerülve, a kunszentmiklósi algimnáziumnál segédtanári állást vállaljon. Vasszorgalma ott is sikert és eredményt biztosított, melynek alapján két évi működése után rendes tanárrá választották. Jelmondatába helyezett erős bizalma alapján vállalta magára kollégiumunknál mindjárt idejövetelekor a tanvezetői tisztséget, amely ugyancsak próbára tette munkaerejét, de ő nem tért ki soha a feléje irányuló bizalom elől, hanem legjobb tudása szerint törekedett megfelelni mindenféle megbízatásának. Mint tanvezető tanárnak az intézet szervezése és fejlesztése okozott sok gondot, igazgatósága alatt pedig az 1883. évi (XXX. t.-c.) középiskolai törvény követelményeinek megvalósítása céljából kellett az elöljárósággal együtt hathatós munkásságot kifejtenie, hogy az intézet a törvény követelményeinek megfelelhessen. A tisztségek közül leghuzamosabb ideig a könyvtárosi tisztséget töltötte be s tényleg ezen a téren létesített legmaradandóbb alkotásokat.« Elődjének, Jánossy Gábornak könyvtárrendezési munkálatait tovább folytatta, a készen átvett cédulakatalógusok alapján szakkatalógusokat készíttetett, az intézeti épület újabb szárnyának felépülése után a könyvtárt jelenlegi helyiségébe ő költöztette át s új helyén ő rendezte el. Álköltöztetés közben véletlenül értékes reliquiákra bukkant, egy szegletbe ledobva találta meg kollégiumunk alapitótestületének, a Rikánbelőli Ko nini u n i t á s n a k levéltárát, azt lehetőleg rendbe szedte, a leltárt és a leltározás történetét a Protestáns Közlönyben közzétette.1 2 Az ő érdeme, hogy ezen egyháztörténeti szempontból is becses reliquiá- kat az elkallódástól megmentette. Elismerésre méltó buzgóságot fejtett ki hírlapi téren a mindinkább háttérbe szorúió Kommunitásnak új életre keltése körül is, de ez a törekvése nem járt sikerrel, mivel a Koinmunitás anélkül, hogy megszüntetését törvényesen kimondták volna, 1886-ban, midőn a korszellem hatása alatt már csaknem minden fontosabb hatáskörét elveszité, önként mondott le létjogosultságáról. B e n k e István rendes tantárgyakon kívül, mint a gyorsírás okleveles tanára (a gyorsírászati tanárvizsgálatot 1880-ban a buda1 Idevonatkozó összefoglaló jelentését lásd az 1890 - 91, évi Értesítő 51—54. lapjain. 1 1894. évf. 410. és 414. lapjain.
