Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1915
6 évtizedre terjedő tanári és lelkészi működés után mint lelkész is nyugalomba vonult. Híveinek és barátainak jó kívánságai kisérték a még mindig munkabíró lelkészt is jól megérdemelt nyugalmába, amelyre annyi küzdés és lankadatlan munkássága árán igazán becsületesen reá szolgált s amelynek alapján régi liivei jogosan remélhették, hogy munkaerejét még sokáig fogja Rákosszentmihály javára értékesíteni. Reményük azonban nem vált valóra, a nyugalom örömeit sokáig nem élvezhette, mivel 1915. január 17-én szivszélhtidés következtében rövid szenvedés után életének 66-ik, házasságának 40-ik évében Rákosszentmihályon befejezte munkás életét. A megboldogultnak kihűlt porait 1915. január 19-én délután a rákosszentmihályi temetőbe helyezték végső nyugalomra. Temetésén, melyen kollégiumunk a gyászesetről szóló értesítésnek a hadi állapot következtében elkésve érkezése miatt nem képviseltethette magát, Székely István rákosszentmihályi misz- sziói lelkész halotti beszédében és munkatársa, Samu István budapesti állami főgimn. tanár, rákosszentmihályi egyháztanácsos a presbyterium nevében jellemezték és méltatták az örök pihenésre tért munkás férfiút, mi pedig csak részvétünket tolmácsolhattuk a gyászoló család előtt. * * * Ez külső kerete a Ben ke István küzdelmes életének, melynek belső tartalmát és értékét a magyar közművelődés és a kálvinista anyaszentegyház érdekében kifejtett, pihenést nem ismerő, sokoldalú munkássága adja meg. Sangvinikus vérmérsékletének, nyughatatlan egyéniségének megfelelően alakult ki egész világnézete és életfelfogása. Egyéni sége nem sorozható a csendes, békés természetű egyéniségekhez, mivel ő az eszméknek szakadatlanul küzdő harcosai közé tartozott, akik elveikért készek feláldozni életük nyugalmát is. Valóban egész élete a harcok és küzdelmek szakadatlan sorozatából állott. Az élet küzdelmeivel kicsinyben már gyermek korában a székelyudvarhelyi kollégiumban meg kellett próbálkoznia. Ott edződött akaratereje, ott fejlődtek lelki tehetségei, a vasszorgalmával kivívott siker alapján ott szilárdult meg lelkében az a hit, hogy „vasakarat sikert arat“, melyet jeligéül tűzött ki maga elé. Ez a jelmondata lelkesítette a theologiai tanfolyamon, ez adott
