Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1913
10 1896.) 37 éven át munkált, fáradott, lelkesült és lelkesített ez intézet érdekében. Ő volt az intézet ügyeinek leghivatottabb ismerője, az alapítás óta felmerült eseményeknek gyakran megnyilatkozó krónikása. A halál elnémította ősz Nesztorunknak beszédes ajkait, bölcs szavai nem irányítják többé tanácskozásainkat, de a kegyeletes megemlékezés messze túléli Őt. Tettei, cselekedetei föl lesznek jegyezve a Kollégium történetének lapjain s hirdetni fogják kiváló érdemeit.“ A megboldogult nagyasszony ennek a férfiúnak volt 60 éven át hűséges, odaadó felesége, kiről méltán elmondhatjuk, hogy a női, hitvesi és édes anyai hivatást Kollégiumunk nagy alapitója, Hídvégi Gróf Mikó Imre irányeszméinek szellemében híven betöltötte, férjét főgondnoki tisztségének teljesítésében a legnagyobb együttérzéssel támogatta s a szomorú özvegyi fátyolt 17 éven át igazi keresztyén hivő lélekhez illő békességtüréssel viselte. Mi az orbai egyházmegyének s a kollégiumi elöljáróságnak és tanárikarnak régi tagjai, tudjuk azt, hogy ki volt Donáth Józsefné abban a családban, melynek igazi székely vendégszeretetéről többször volt alkalmunk meggyőződést szerezni. Ő volt első felkelő és utolsó lefekvő a házban, mert ő nemcsak a gazdasszonyi, hanem a gazdai teendőket is teljesité, mig férje a székelység kulturális érdekében távol a háztól lankadatlan buzgósággal fáradozott, s igy megvalósifá gróf Mikó Imre Irányé színéiben Nőink hivatásáról olvasható e szép buzdító szavakat, melynél szebben talán senkise jellemezte a női, a hitvesi hivatást: „Hazám leányai! nincs miért rajzoljam nektek a család élet örömeit. Ti tudjátok és érzitek, mily tiszták és a jónak és a szépnek minden magvaitól áldottak azok. Oh tekintsétek éltetők fő öröm kútfeje gyanánt házaitokat, tegyétek azt paradicsommá — mert tőletek függ — a tiétekre nézve, kárpótoljátok azt, a mit mostanság a közélet megvont a férfitól, öntözzétek a családi élet virágait, változzék templommá házatok, legyenek házi Isteneitek a hűség, háziasság, a családi erények, megemlékezvén : hogy azegész világ üldözése ésbajai ellen négy falnak csöndössége biztos védelem, de a négy fal közötti szerencsétlenségtől az egész világ sem elég tágas menedék és hogy: Minden országnak támasza és talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbéd.“
