Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1913

11 A megboldogult nagyasszony férje halála után is melegen érdeklődött a Kollégium ügyei iránt s valahányszor csak meghívót kapott — pedig mindig kapott — ott volt a nemes szivíi feliilfi- zetők között, mert érezte, hogy neki is támogatni kell annak az intézetnek törekvéseit, melynek sok éven át éltető lelke aző férje vala. Most már ott van áldott emlékű férje társaságában, elmond­hatja neki a Mikó-Kollégium 17 évi történetét s együtt álmodhatnak tovább kedves intézetüknek jövő fejlődéséről. A Kollégium elöljárósága az őszinte hála érzetétől indíttatva, mivel az igazgató kettős hivatali teendőkkel volt elfoglalva — az érettségi Írásbeli vizsgálatok és az állami főfelügyelet gyakorlása körül, — dr. Bene István előljárósági taggal és Csutak Vilmos főgimnáziumi tanárral képviseltette magát a temetésen, melyen, — miután a szörcsei református egyházközség 80 éves lelkésze, id. P é t e r Károly, ki egyúttal az orbai egyházmegyé­nek esperese is, betegsége miatt nem vehetett részt, a család felkérése alapján a háznál Szász János dálnoki lelkész, a sírnál pedig Bajkó György barátosi lelkész végezte a gyászszer­tartást. A nagy asszony nincs többé 1 Porladó teste visszaszállt az anyaföldbe, de nemes példája buzdításul szolgál, emléke élni fog az orbai református egyházmegyének, a SzékelyMik ó-K o I- légiumnak történetében és a jóknak emlékez e- t é b e n. Porrészei találjanak csendes pihenést az anyaföldben, lelke pedig nyerjen örök üdvösséget ott fenn az Egekben 1 Fazakas ist- Még egy halálesetről kell megemlékeznem, Kollé- ván mél- giumunk 17 éven keresztül példás hiiségü főszolgájá- tatása. nak Fazakas Istvánnak haláláról, hogy e helyen is tanúbizonyságot tegyek arról, hogy kicsiny munkakörben is le­het nagy érdemeket szerezni. „Ama régi, kevés igényű, talpig becsületes s föltétien bizal­mat érdemlő szolgák mind inkább ritkuló gárdájának typikus alakja volt az elköltözött, kik nem a kialkudott bér nagyságához szabják a munka körét, a kötelességek mértékét, hanem munkájukba beleviszik a lelkűket, kötelességeik teljesítésében szivük sugallatát követik, gazdájukhoz a családtag szeretetének melegével ragasz­kodnak, annak érdekeivel a magukéit azonosítják, javát a saját javuknak, kárát a saját veszteségüknek tekintik.

Next

/
Thumbnails
Contents