Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1913
9 tanácsban bölcset munkássága derekán ; de neve és emléke élni fog tovább is közöttünk, nemes példája pedig buzdítani fog hivatásunknak szent lelkesedéssel való betöltésére. Legyen áldott emlékezete! Változás Helyébe elődeinek méltó utódául az egyházkeriielőljáróság leti közgyűlés dr. K o r é h L a j o s ügyvédet, Kol- körében. légiumunk jogügyi tanácsosát, intézetünk egykori kiváló növendékét választotta meg egyhangúlag előljárósági taggá, a ki állását 1914. januárjában foglalta el az almamatere iránt érzett nagy szeretetéről tanúskodó szép beszéddel. Dr. K o r é h Lajos személyében az egyházkerületi közgyűlés Kollégiumunk elöljáróságának régi, lelkes tagját uj munkakörrel ruházta fel, melynek tőle megszokott, önzetlen buzgósággal való betöltése elé a legszebb reményekkel nézünk, ebben a biztató hitben uj munkakörének küszöbén őszinte szívből üdvözlöm őt s működésére Istennek megsegítő kegyelmét e helyről is kérem. Özv. Dónáth A Kommunitásról való megemlékezés rendjén fel- Józsefné ujul lelkemben az a másik haláleset is, mely az or- méltatása bai református egyházmegyének és Kollégiumunknak egyik nagyasszonyát, nyujtódi és szörcsei idősb özvegy D o n á t h Józsefnét szül. dálnoki Gaál Cecília úrnőt, néhai boldog emlékű Szörcsei id. Donáth József, kézdivásárhelyi királyi törvényszéki elnöknek, az orbai református egyházmegye és a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó-Kollégium halhatatlan érdemű főgondnokának özvegyét ragadta ki az élők sorából Szorosén folyó évi május hó 16-án délután 5 órakor életének 88-ik, özvegységének 18-ik évében. A 17 hosszú esztendő lefolyása után is, melyet a Nagyasszony özvegységben töltött el, élénken él emlékezetünkben szörcsei id. Donáth Józsefnek nemes egyénisége, akinek nemes egyszerűségről tanúskodó képe, velem szemben, dísztermünk falát díszíti s a ki már 1857-től kezdve munkás tagja volt a Kom- munitásnak, a ki egyelőre, mint orbai szék alkirálybirája, később, mint törvényszéki elnök szentelte életét székely véreinek javára, a ki Őfelsége részéről közhasznú szolgálatainak elismerése jeléül a Ill-ad osztályú vaskorona renddel való kitüntetésben részesült s a kinek halhatatlan érdemeit Kollégiumunk ánnálese igy örökiti meg : „Ott volt az intézet keletkezésénél s a mig csak élt, kiváló tehetségeivel, nagy szivének meleg szeretetével vett részt ügyeinek intézésében. Mint gondnok (1859 — 1878.) és főgondnok (1878—
