Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1911
10 vetitek, rámutassak arra, hogy azt, a kit ti a térben, mint nagyon messze, mint megmérhetetlen és áthidalhatatlan távolban lévőt képzeltek, csak egyetlen-egy lépés választja el a földtől a mennyekig, innen az árnyékok világától, fel az örökkévalóság világáig ; innen a múlandóság, a kételkedés, a tépelődés, az aggodalmak honából fel oda, a hol nincs többé könnyhullatás, hol a régiek mind elmúltak és mindenek megújulnak; innen, ahol csak tükör és homályos beszéd által látunk, egyetlen-egy lépés oda fel, a hol feltárul a teljes igazság. És ott, a hol aztán egész közelében vagyunk Annak, a ki bennünket fel akar emelni, a ki bennünket meg akar gyógyítani, vigasztalni, a ki nekünk erőket akar kölcsönözni, egészen közel akar mihozzánk jönni és lépni : ott őt keresve és őt megtalálva, felfedezitek azt, a kinek felséges Ígéretei fel vannak tartva mindig épen akkorra, a mikor nekünk azokra az erőkre és támogatásokra, arra a vigasztalásra a legnagyobb szükségünk van. A mikor ő azt az Ígéretet teszi, hogy a vizeken által vezet bennünket, ez nem az öröm napjaira van téve, hanem arra az időre, a mikor a keserűség árjai borítanak el bennünket. De a fájó bánat vizei el nem nyelhetnek, kétségbeesés árjai el nem boríthatnak, vigasztalanság sötét éje meg nem vakíthat, mert a reménység lámpái épen a legbénitóbb homály közepette gyulnak fel. És a mikor azt hisszük, hogy a halállal ma mindennek vége van, épen akkor tárul fel előttünk az örökkévalóság. Az Úrnak hozzátok szóló emez izenete legyen vigasztalásul és gyógyító balzsamként szíveitekre Attól, a kinek keze most is áldólag van fölétek terjesztve és az az áldás — mert hiszen az Úrnak áldása mindig nagy és szent cselekedet — legyen nektek erőforrás. Ez az erőforrás szálljon be leikeitekbe, hogy az enyészettel szemben lássátok meg a mi Úrunkat, az élet fejedelmét, a ki itt is jelen van és mutat felfelé: „Én vagyok az élet és a feltámadás, a ki én bennem hiszen, ha meghal is, él örökké.“ A mi Idvezítőnk, amaz ígérete szerint, hogy én élek és ti is éltek, — él a ti halottatok is nemcsak az emberi vígasztalásnak ama szavai szerint, a melylyel bíztatjuk a megszomorodott szíveket, hogy az, a ki e földön munkát, kötelességet hűséggel teljesített, él azok lelkében, a kik szeretettel csüngtek rajta; de áldott emléke él azoknál is, a kik tisztelettel vették körül; él azokban a munkákban, a melyeket alkotott; él a gyászoló gyülekezet lelkében tízszeresen, százszorosán ; él ennek a Háromszéknek lelkében és él népe áldásától övezetten, mert hiszen mintaképéül szolgált annak,
