Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1911
11 hogy itt ezen a darab földön, a melyre az Isten a magyar nemzet őrállójául a székelységet állította, úgy kellene minden egyes embernek a reá háramló kötelességet teljesítenie, a mint azt Bodor Tivadar teljesítette, azzal az odaadással és a férfiúi munkabírás egész erejével. Isten az immár megdicsőiiltet, valósággal, a mint a neve is kifejezi „Theodor“ = „Isten ajándéka“ gyanánt küldötte, hogy lássa ez a nép, mely őrállóul állíttatott ide, hogyan kell a nemzet, társadalom, egyház és iskola iránt teljesíteni szent kötelességét. Nem arról van szó, hogy mi a saját önző érdekeinket szolgáljuk, hogy saját hiú dicsőségvágyunktól vezettetve cselekedjünk és keressük azt, a mi az emberek előtt kedves: hanem arról, hogy mindenikünk teljes odaadással, önzetlenül, híven, igazán tegyen eleget annak az óriási felelősségnek, a mellyel népünk, nemzetünk, egyházunk iránt, egyen-egyen tartozunk. Mindent egy magasabb, nemesebb álláspontról kell nekünk is néznünk, épen úgy, mint a hogyan Bodor Tivadar is nemcsak meg tudott látni minden még egészen csekély jelenséget is a maga éles tekintetével, sőt a legjelentéktelenebb mozzanatot is szinte társadalmi és nemzeti fontosságúvá tudta felemelni; mert a mint parányokból alakulnak ki a physikai testek, épen úgy a legkisebbeknek látszó kötelességek hűséges teljesítéséből alakul meg az a nagy ethíkaí tőke, a mely népeket és nemzeteket tart fenn. Bodor Tivadar, ha egyszer valamiről meggyőződött, hogy azt meg kell csinálni, abban a pillanatban nem tétovázott a lehetőség felett, hanem mintegy belső kényszer űzte oda, hogy azt meg is tegye. A társadalmi életben tevékeny részt vett. Már mint kis gyermek szívébe fogadta a társadalom benyomásait, melyek lelkét megtermékenyítették s a honi körből eltávozva, majd visszatérve, mint a jó gyermek édesanyja iránt, hálásan munkált annak javán. Éles elmével, csodálatos nyugodt bölcsességgel Ítélte a dolgokat, soha semmit el nem sietett, követve azt, a mit Ézsaiás próféta mondott: „A ki hiszen, nem siet az!“ Nem rohanta végig személyére nézve sem az életet, de cselekedeteiben is mindig a legbölcsebb mérséklet vezette. Értelme mellett ott volt a csodálatosan nagy szív, szeretetének, érdeklődésének arany himporával vont be mindent. Gazdag kedélye, mely ott ragyogott egész életfelfogásában, leikéből a legdrágább, a legmélyebb cseppjeit hozta fel a humornak, a derült, vidám világnézetnek. Ez volt forrása bámulatos kedvességének, a mely egyéniségét olyan vonzóvá tette.
