Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1910

Tanári székfoglaló értekezések.

1. Az eszményítésről és Arany János „Vojtina Ars

Poétikájáéról.

— Irta és a Székely Mikó-Kollégium évmegnyitó ünnepélyén 1910. szeptember 15-én felolvasta: Dániel Viktor. —

Tisztelt Hallgatóság I Kedves Ifjúság 1

Sokat gondolkoztam azon, mielőtt e helyen megjelentem volna, hogy mit nyújthatnék tanítványaimnak, a mit az iskola falai közül magukkal vinnének, a mi mindig támogatójuk, védelmezőjük legyen az élet zűrzavaros világában és megőrizzen bennük bár egy szikrát abból az idealizmusból, melyet az iskola igyekezett beléjük oltani.

Mert „Kettős világot él az ember: a való és az eszmény világát.“ Nem elég, ha mindennapi szükségleteinket kielégítjük, ha boncolunk és vizsgálunk, mert mindnyájunk lelkében él a vágy felemelkedni a „való porából“ és beleringatni magunkat egy szebb, tisztább, eszményibb világba, abban enyhülést, gyönyörűséget találni és megtisztulva, felemelkedve térni vissza. Ez az eszményi világ a költők világa. — Minden időben, minden népben élt e vágy az eszményi világ felé törekedni. Ebbe a világba elvezetni tanítványaimat, ezt a világot megismertetni, megszerettetni velük, ezt tartom egyik legszebb célomnak.

Ide eljutni azonban nem könnyű feladat. De egy olyan vezetőt választok, a ki ismerte a költészet csodálatos világának minden kis részecskéjét, az embert és a természetet a maga valójában.

Arany Jánosra gondolok.

Ötven évvel ezelőtt fejezte be irodalmunknak e nemben Iyg- nagyobbszerü alkotását: Vojtina ars poétikáját, melyben llosSzu költői működése alatt a költészetnek lelkében kialakult képét tárja elénk. A költői alkotásnak finom ízléssel és józan itélőerővel megalkotott képe ez. Egy pillantás a költőnek a szépet és művészit