Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1910
12 Még előttem áll komoly alakja, mint a pontos kötelesség- teljesítés megtestesülése; — szilárd következetessége, melylyel a jónak ismert elveket hirdette. Az ő zárkozott, súlyos lénye egyáltalán nem játszi, derűs létnek, hanem komoly, nehéz tusakodásnak fogta fel az életet. A mindenfelől leselkedő kisértések ellen szigorú szabályokat szegezett, melyeket tanítványai leikébe is beplántálni igyekezett. Csoda-e, ha a nehéz követelmények közepette, miket maga elé szabott, lelke egyensúlyát a felbillenés folytonos veszedelme fenyegette?! Nem, nem e világból, — nem e világba való volt ő, a melyik világ annyi megalkuvással, kibúvással igyekszik könnyebb végét fogni meg az élet borús problémáinak. Mint komor szírt állott a küzdelmek tengerén, mígnem verőfényt nem ismerő lelke önmagával meghasonlottan egyszerre összeroppant. Legyen áldott emlékezete, csöndes pihenése ! * * * És most legyen szabad székfoglaló értekezésemre térnem át. Abban a Menenius Agrippa meséjére emlékeztető, örök harcban, mely a hit és tudás között végére mehetetlenül viharzik, most szemmel láthatóan a tudás került fölül. Mintha a tudomány most kamatostól akarná visszafizetni azt a sok sanyargatást, mit a középkorban az egyháztól szenvedett. Akkor minden hatalom a papi rend kezén volt, mely ezt nem egyszer arra használta föl, hogy a tudomány munkásait vértanukká avatta, vagy csak a hit álruhájában adott nekik lehetőséget az előhaladásra. Ma már a tudás szószólóinak ajakán hangzik ugyanaz a türelmetlenség, mely a hitet a kiátkozás és kiközösítés modern formáival kívánja sújtani. Vagy hogy közelebb jöjjek célomhoz, ugyanez az ellentét mutatható ki a nevelés terén is, hol az egyház régi melegágyait: az iskolákat egyre jobban sajátítja ki a hatalomra vergődött tudás, s ez uralkodó iránynak kitevője nemcsak a ma oly népszerű „felekezetien népoktatás“ jelszava, hanem épen a középiskolában, a tudomány nevében és megbízásából lépten-nyo- mon éreztetett mellőzés is, mely a hitnek azt kívánja tudtára adni, hogy igazság szerint neked itt létjogosúltságod nincs. Ha ezt a megtűrtséget magam is helyénvalónak tartanám, működésem kenyeret adó robottá alacsonyúlna, magam pedig megalkuvó élősdi lennék. De ha e közfelfogást, a mint hogy úgy is van, a nevelésre egyenesen kárttevőnek ismerem, úgy nemcsak a magam igazolására, hanem annak a magasztos ügynek érdekében