Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1904

II.

Tanári székfoglaló értekezések.

I. Schiller.

— Irta és felolvasta az iskolai évet megnyitó ünnepen (1904. szept. 5-én) Glass Ferenc főgimn. rendes tanár. —

Nagy tisztesség ért engem, kedves kitüntetés jutott osztályrészemül s régi vágyam ment teljesedésbe a folyó év május havában, mert ekkor történt, hogy méltóságos Elöljáróságunk ajánlatára a Kolozsvárott tartott méltóságos és főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés e fontos nemzeti és kulturális misz- sziót teljesítő Kollégium rendes tanárává megválasztott. Mély hála, őszinte, igaz köszönet érte e helyről is mindazoknak, kiket illet.

Ma immár mint ez iskola felesküdött rendes tanára Isten segítségével elfoglalom tanszékemet és pedig református intézeteink hagyományos szokása értelmében úgynevezett székfoglaló értekezéssel. Értekezésem tárgyát szaktárgyaim egyikéből, a német irodalomból veszem s szólani fogok annak legnépszerűbb klasszikus költőjéről, Schillerről, ismertetve főképpen az ő balladáit s románcait és tanitóköltészetét. E tárgyat idő- s alkalomszerűvé teszi egyéb nyomós okok mellett különösen az a körülmény, hogy éppen ebben az iskolai évben lesz 100 esztendeje annak, hogy Schiller nagy szelleme elhagyta porhüvelyét s beköltözött az emberiség csodás lángelméinek örök pantheonjába. Illő hát, hogy mi is lépést tartsunk a müveit, nagy nemzetekkel s kis körünkben mi is meggyujtsuk az emlékezés szövétnekét.