Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1904

11

Mindkét balladában a tiszta, ideális szerelmet énekli a költő, mely komoly és szent érzelem, mely képes a legnagyobb áldozatokra serkenteni a férfiút, de melyből éppen ezért tréfát űzni nem szabad.

A tiszta, eszményi, önfeláldozó barátság örökké szép és megható szemléltetője a Kezesség cimti ballada. Hogy az erkölcsi eszmét, melynek kifejezője, megtaláljuk, a főszemélyt kell megfigyelnünk. Ez Möros. Mörost három különböző helyzetben vezeti elénk a költő. Először, mint hazájának a zsarnoktól való megszabaditóját :

Zsarnok Dionyshez lopva osont Moeros, s tőrt rejte palástja.

Rajt’ ütnek s a zsarnok kiáltja:

„Mit akartál ezzel a tőrrel ? Mondd 1“

„A zsarnoktól megmenteni a hont,

E tőrt számodra hegyeztem.“

„Megbánod ezt a kereszten!“

Másodszor mint szerető s gondos testvér nyeri meg rokonszenviinket, midőn szól:

„Nem életet esdek színed előtt,

Az élet előttem semmi.

De ha tudsz kegyelmes lenni,

Hugómért adj még három nap időt,

Jegyesével a mig megesketem őt,

Barátom lesz kezes értem.

Őt öld meg, ha vissza nem tértem.“

Harmadszor a hü barát képében jelenik meg. Ezer akadályt leküzd, hogy szavának helyt álljon s barátját, ki helyette a tömlőében sínylődik, vagy talán már a kereszt kínjait szenvedi, megmentse. Két előbbi viszonyát csak jelzi a költő, mig ez utóbbinak szenteli a költemény javarészét; itt kell hát az alapeszmét keresnünk.

Mi Möros vezető csillaga, mely minden akadályon keresztül célhoz juttatja ? Nem más, mint a baráti hűség. Ez tehát az erkölcsi eszme, a költemény alapeszméje. Gyönyörű poezis- sel mondatja ezt el Mörossal: