Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1904

9

retesek, minden nemzetnél közkedveltségnek örvendenek s melyekben Schiller előadása s nyelvezete a művészet tetőpontjára emelkedik.

Ezek : A búvár, A kesztyű, A kezesség, Ibykus darvai, A vashámor, Polykrates gyűrűje stb.

Mindenik egy-egy erkölcsi eszmének szemléltetője. A szerelem, barátság, művészi ihlet, a jámborság, a végzet, ilyen s ezekhez hasonló eszmék vonulnak el előttünk, megannyi drámai képben. Lássuk ezeket közelebbről.

A Buvár-ban egy nemes apród ideális szerelmében a lehetetlenséggel kész megküzdeni. Alámerül a háborgó, tomboló Charybdis örvényébe, hol:

. . . Forr, forrton, zúg, búg, serceg az ár,

Mint tűz és víz, ha vegyül,

Az ég felé fröccsen a párasugár,

S hab habra tolul oly végtelenül,

Miként ha örökre ki se merülne S a tenger méhe új tengert szülne.

És nézd ! Mi ragyog a sötét habon át ?

Mint hattyú bukkan elé !

Egy emberi kar! Egy meztelen hát!

És, osztja úszva az árt kétfelé. —

És ég ura, ő ! S örömteli jelnek Fölemelt baljában villan a serleg.'

Az ifjú megmenekül a borzasztó haláltól, kezében a serleg, melyet a király az örvénybe dobott s nincs oly földi kincs, mely rábírhatná, hogy még egyszer vállalkozzék e vakmerő tettre. De ime! a király csodaszép leányát ígéri neki hitvesül s az eszményi szerelem győz :

Fölgerjed az ifjú, szikrát vet a szem,

Szivébe csap égi erő.

Még látja, mint pirul édesen,

Mint sápad, áléi a bájteli nő,

S a királyi Ígéret büve megszállja,

Leront a vizekbe, életre, halálra.

1 Az idézeteket Dóczi Lajos „Schiller költeményei“ Budapest, 11. kiadás cimü művéből vettem.