Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1903

6

lankadunk, sőt felemelt fővel fogjuk hordani a megpróbáltatások nehéz keresztjét is, ha kell, hiszen „ha Isten van velünk, ki akkor ellenünk!?“

íme, jó Atyánk ! gyermek s szülő, tanár s tanítvány egy szívvel, egy lélekkel, buzgó imában járulnak szent színed elé. — Nemes munkához esdenek Tőled erőt, kitartást, szent lelkesedést; kérnek védelmet is gyarlóságaiknak élénk érzetében, s

Érzelmoinknok őre csak To vagy,

Félelmünket ol csak To űzheted,

Te adhatsz áldást munkánkra Uram:

Ne vond meg tölünk hát kegyelmedet.

Ámen.

2. Iskolai évet megnyitó beszéd.

Irta és 1903 szeptember 6-án elmondotta Péter Mózes, igazgató-tanár.

A két hónapi pihenés ideje lejárt s a tanuló ifjúság apraja-nagyja ismét összesereglett e szent falak közé, hogy a haladás zászlója alá sorakozva, fölvegyék és tovább folytassák a két hónappal ezelőtt félbehagyott munkát, melynek lelkiismeretes végzésével nemcsak egyéni boldogulásukat segítik elő, hanem egyúttal közvetve a haza, egyház és társadalom javát is előmozdítják.

E nemes cél megvalósítása érdekében friss erővel s bizonyára szilárd elhatározással veszitek föl a munkának megszakított fonalát, nemes tanuló ifjak, kik Kollégiumunknak már a múltban is növendékei valátok.

Szülőitek akaratát teljesítve e magasztos hivatásra nemes elhatározással gyűltetek egybe bizonyára ti is, kedves gyermekek, kik a szerető családi kört most hagyjátok el először abból a célból, hogy a középiskolai növendékek sorába csatlakozva Kollégiumunkban megszerezzétek mindazon ismereteket, melyek jövendő előrehaladástoknak lesznek biztos alapjai.

Szeretettel fogadunk titeket is Kollégiumunk kebelébe, melynek minden intézménye a ti testi és lelki erőitek össz- hangzatos fejlesztésére van hivatva.