Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1903

14

Deák Ferenc az ellenzéknek volt. egyik vezéralakja, de nem taitozott azon ellenzékiek közé, a kik minden körülmények között elleneznek mindent, a mi a kormány részéről jő: a jót és a rosszat egyaránt. 0 elfogadta a kormánynak ama javaslatait, melyeket az országra nézve jóknak és üdvösnek tartott és ezért a kormány is bizalommal és megkülönböztetett tisztelettel viseltetett személye iránt.

De a mikor arról volt szó, hogy az újonc létszám megállapítása és az adó-ügyben a királyi előterjesztések vétessenek először tárgyalás alá és csak azután térjenek ót az alkotmányon és létező törvényeken ejtett sérelmek orvoslására, Deák egyéniségének egész hatalmával szegült ellene. Sőt 1840-ben, a mikor a kormány a politikai foglyoknak, köztük Kossuthnak is, a szabadon bocsátását az ellenzék részéről teendő némely engedményekhez akarta kötni, Deák ennek is ellene mondott.

A politikai foglyokat szabadon kell bocsátani — mondó — mert elfogatásuk jogtalan és törvénytelen, de az ők hazabocsátásáért, bármennyire sajnálják is fogságban sinylődésii- ket, a nemzet semminemű jogáról le nem mondhat. Mert a mit a hatalom erővel elvesz a nemzettől, az idő és kedvező körülmények folytán újból föléledhet: de a mit a nemzet gyávasága vagy tunyasága könnyelmüleg oda ad, azt vagy soha, vagy csak nagyon ritkán lehet visszaszerezni. íme a jognak és igazságnak rendithetlen bajnoka.

Deák Ferenc gyakorlati politikus volt; az ő politikájából ki volt zárva az ábrándozás, a költői merengés. Ő, a ki jól ismerte Magyarország történetét, sem a múltat nem látta olyan fényesnek, a mint az a költők műveiben feltüntetve van, sem a jövőt illetőleg nem táplált oly vérmes reményeket, mint Széchenyi az ő költői ihletségébeu. Saját szavait idézem : A magyarnak honszeretetét, — mondó egyik szép beszédében, — sem a múltak lelkesítő emlékezete, se a hiúság, se az önzés nem támogatják annyira, mint más nemzetekét. A hatalmas Rómának s a szabad Görögországnak szabad polgárai lelkesedést meríthettek hazájuk történeteiből; büszkék valónak nemzőtök nagyságában