Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1903
13 évfordulóját ünnepeljük ma. A róla való megemlékezés tehát tárgya mai ünneplésünknek. Szólani fogok először e nagy ember és nagy államférfin közpályájának ama mozzanatairól, a melyek őt mint embert, államférfit, szónokát és irót jellemzik ; azután összegezni fogom e jellemvonásokat. A Deák Ferenc gyermek és ifjúkora semmi oly jelenséget nem mutat fel, a melyből a későbbi nagy államférfiura, a nagy lángészre lehetett volna következtetni. Kitűnő tanuló volt, de egyszersmind a rend és fegyelem mintaképe is. Tanulmányai végeztével megyéjében előbb jegyző, majd ügyész, szolgabiró volt, végül pedig alispáni hivatalt viselt. Mint köztisztviselő nagy tudása, pontossága és lelkiismeretessége által tűnt ki. A pozsonyi országgyűlésen, mint követ az 1832—3G-ik diétán jelent meg először. Testvérbátyja, Antal, betegeskedését hozván fel okul, 1833-ban lemondott a követi állásáról és távozni készült. Követtársainak, a kik sajnálván a kitűnő férfiú távozását, marasztani igyekeztek, ezt mondta vigasztalásul: — Ne búsuljatok, küldök én magam helyett olyan követet, a kinek a kis ujjábán is több ész és tudás van, mint bennem egészen. — A mit mondott, be is teljesült. Deák Ferencnek ez országgyűlésen a magyar nyelv, szabad sajtó, szólásszabadság, urbér, felekezeti iskolák és a lengyelek ügyében mondott beszédei mindenkit meggyőztek arról, hogy itt egy oly kiváló tehetséggel van dolguk, a kiben a nagy tudás tiszta, éles logikával, higgadtsággal és bölcs mérséklettel van párosulva. Ezekben a kérdésekben azokat az üdvös reformokat mind keresztül vinni, a miket az ellenzék akart, a kormány makacssága miatt természetesen nem lehetett, de a mit keresztül vittek, abban Deáknak oroszlánrésze van. így a Deák bátor, törhetetlen kitartásának tulajdonítható az 1836-iki Ill ik t.-cikk is, a mely a törvények hiteles szövegéül a magyar nyelvet állapítja meg az eddigi latin helyett.
