Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1900
17 ták, ho«y mekkora terjedelemben tanittassék, hogyan illesz- tessék bele a többi tárgyak keretébe, hogy hozassék harmóniába a többi tárgyakkal és elismerésre méltó buzgósággal fáradoztak rajta, hogy olyan módszert teremtsenek, a mely könnyebben elsajátithatóvá tegye a tárgyat a tanulók által. És a mig igy mindenik tantárgy haladt, fejlődött, volt egy tárgy a gimnázium rendes tárgyai között, a melylyel nem igen törődött senki, a melyet nem gondozott senki, a mely olyan volt a többi tárgyak között, mint a mostoha az édes gyermekek között: félrehuzódott a többiektől, szólni se, beszélni se mert és ez a tárgy volt a vallástan. Úgy van az. És a mig a többi tárgyakhoz egyre-másra jelentek meg a paedagogiai követelményeket mindinkább megközelítő tankönyvek, addig a vallástan a régi módszert követő tankönyveivel is kirítt a többi tárgyak közül; mig a más tárgyak szakképzett és egyenesen arra rákészült tanárok kezében voltak, addig a vallástant vagy egyházközségük vezetésével amúgy is elfoglalt lelkészek, vagy még inkább frissen végzett papjelöltek tanították, a kik a theologián hírét se hallották a gimnáziumi vallástanitás módszertanának és a kiknél jó, ha megvolt a jóakarat, egyébiránt pedig munkájukat szerény kísérletezésnél egyébnek nem lehetett tartani; a mig a többi tárgyaknál általánosan elfogadott elv volt, hogy egy tárgy lehetőleg egy ember kezében legyen az egész tanításon keresztül, addig a már említett papjelöltek egy-két évi kísérletezés után átadták helyüket uj kísérletezőknek; és azután mig a a többi tárgyak tanárait az állam és felekezetek olyan javadalommal látták el, a mely felmentette őket az anyagi gondtól, hogy életüket • egészen hivatásuknak szentelhessék az iskolában, künn pedig sulylyal bírjanak a társadalomban, addig a vallás tanítóinak díjazása arczulcsapása volt a méltányosságnak és igazságnak, és a ki csak tehette, igyekezett menekülni tőle. És azután, mint a mostoha gyermeket előbb elhanyagolják, azután — mert kirí a családból, szégyenük, lenézik, megvetik, — ez lett a sorsa a gimnáziumban a vallástannak is. A tanítás hiányai árnyat vetettek magára a tantárgyra, sőt magára a vallásra is. így történt, hogy ezrei a tanulóknak hagyták el iskoláinkat, nem mondom, hogy 1 vallásos érzés nélkül, — mert megvádolnám felekezeti iskoláink szellemét — de kellő vallásos ismeret nélkül. És mert a vallás nem csupán érzés, de ismeret is egyszersmind és mert az úgy van, hogy a mit, vagy a kit nem ismerünk, azt nem is szerethetjük, becsülhetjük és újra: 2
