Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1898
6 Reihe, zweite Auflage. Dresden 1891. — mag’s sich um den Sprachinhalt oder um die Sprachform handeln, ist in seinem Erfolg so sehr von der Selbsthätigkeit der Schüler abhängig, dass die Notwendigkeit derselben sofort in die Augen springt. Durch blosses geben wird weder das Sprachverständnis, noch die Sprachfertigkeit erreicht“ ; s ugyanott: „Da das grammatische Material an der Lektüre erarbeitet werden soll, so ist die notwendige Folge, dass, — allerdings im Gegensatz zu dem üblichen Verfahren — nur einzelne Konjugations- oder Deklinationsformen, nur einige Kasusoder Genusregeln, vereinzelte syntaktische Gesetze, oder was sonst der grammatische Unterricht eben zu leisten hat, auf einmal festgestellt, keineswegs aber gleich die ganze fachwissenschaftliche Reihe durchlaufen wird. Der nächste Abschnitt der Lektüre erweitert die Reihe, die vielleicht, je nach ihrem Umfange, erst in einem dritten, oder noch späteren Abschnitt ihren Abschluss findet.“ Induktiv utón igyekszem bevezetni tanítványaimat a mondattagok rendjének megismerésébe. Épen ezért hát, szántszándékkal, ugyanazt a dolgot több helyütt is elmondom, s az egésznek összefoglalását is a tanulóra bízom. Példáim, noha elég egyszerűek, itt-ott. mégis magyarázásra szorulnak. Nem láttam szükségesnek komplikáltabb „graphikus“ jegyekkel megjelölni az egyes mondattagokat, csupán egyszerű függőleges vonások szolgálnak e czélra. Ezek különítik el a mondat végére kerülő állítmányok ragozott és ragozatlan részeit és igy a verbum regenseket és verbum rectumokat is egymástól. Szemléltetni ugyan eléggé szemléltetnek a eomplikáltabb „graphikus“ jegyek is. Mivel azonban igen megterhelik, magukban értéktelen anyaggal, a tanulók emlékezetét (ez a mnemo-teehnika jegyeihez hasonló előnyök és hátrányokkal járhat!) több kárral, mint haszonnal alkalmazzák. Németországban ezek a jegyek már valóságos pusztítást végeznek. Dr. Adolf Stamm ilyen jegyeket is használ:
