Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894
o természeterőket tisztel Lék istenek gyanánt, hanem az azokban képzelt szellemi lényeket. Mert a görög nép szelleme Hellasban, az uj hazában, az ős természet-vallást egészen át- alakitá, midőn a természetet szellemesitette. A természeterők szellemi, ethikai lényekké, a természeti jelenségeket rajzoló mythosok a szellemi és erkölcsi élet jelenségeit leiró, szellemi és erkölcsi igazságokat kifejező jelképekké lettek. S miután a szellemi legmagasabb nyilatkozatát a földön az emberiben látták : az isteneket és mythosokat, midőn szellemesítették, egyszersmind emberiesítették is. Úgy, hogy a görög istenek már nem pusztán a természeti erők megszemélyesítői, hanem eszményített emberek. Isteneikre vitték át ugyanis eszményítve mindazt, a mi szépet, nemest, emberileg legmagasztosabbat saját szellemi létökben felismertek a görögök és igy isteneiket az emberi tökéletesség, az emberiség eszményeivé tették. S ez az eszményítés egészen természetes, hisz a görög istenek aetheri testében emberi szív dobogott, a mely alá volt vetve az emberi érzelmeknek és gyengeségeknek : a gyönyör és fájdalomnak, a szeretet és gyűlöletnek, a rokonszenv és haragnak.1 Emberies istenalakokkal népesítették meg az Olympost, a kiknek életéről s működéséről a legváltozatosabb eseményeket beszél el a mytbologia. De mythosokban, a nép-szellem öntudatlan költészetében, juttatta kifejezésre a gazdag teremtő erővel megáldott görög nép nemcsak vallásos fogalmait, hanem egész világnézletét. A természet' erői élőlények; a természet élete az istenek élete és a természet életének leírása az istenek élettörténete : ez volt a mytbologia kezdete. A természet szemléletből eredő mytbosok alkoták az első fokozatot. A természeti erők működéseinek és a különféle természeti jelenségeknek allegóriái vagy személyesitései ezek, milyenekkel minden ősnép ifjú korában találkozhatunk. De az isteni hatalmak gyanánt szereplő természeterők lassankint megszemélyesültek, jellemző vonásaik egyesítettek és a mythosalkotó népszellem eget, földet, tengert, holdat, napot, alvilágot, szellőt, vihart, fát, fűt, erdőt, mezőt, forrást és szivárványt istenekkel népe- síte meg. Az isteni hatalmakat azután az emberi élet megról szól, a mik részint vallási, részint költői hagyomány tárgyát alkotják. Meg kell különböztetni a mondától és mesétől, a mennyiben a mondának mindig valamely történeti esemény alkotja magvát, a mese pedig rendesen költött tárgyat dolgoz fel. A különféle mythosokkal foglalkozó tudományt nevezzük mythologiának. 1 L. Dr. Kovács Ödön : A vallás bölcsészet kézi könyve I. k. 180. ős 181. 1.
