Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1894

4

és bőség fakad fel : a vizet is hatalmas istennek képzelték. A tenger rettentő hata'ommá vft.lt határtalan terjedelmével, viharai zúgásával. Midőn a földből lángfolyamok törtek elő szörnyű robajjal : földalatti isteni lényt alkotott magának a gyarló ember képzelete. Midőn a sötét felhőkből czikáztak a villámok: a jelenetnek magasztos rettentó'ségétől meghatott ember olyan istent alkotott, a ki az ég ormairól szórja szét haragjáuak menyköveit. A levegő, vizek lakosai, a föld állatai hasonlóképen rémülettel tölték el az ember szivét s ezért istenek gyanánt tisztelték azokat is. Majd látván, hogy az emberi életben titokszerü rokonszenv uralkodik, a mi egyik lényt megfejthetetlen szeretettel bilincsel a másikhoz, ezt a lelki állapotot is isteni okra vitték vissza. Másrészről pedig látván a földön dúló viszályokat, gyűlöletet és harczokat, félelemmel kezdők imádni a rém és harcz isteneit.“1

így folyt össze a hála és félelem érzete, hogy az ember a természetet istenítse, mert tapasztalatlansága nem engedő, hogy a dolgok belső összefüggését megérthesse, de mivel szive mélyében megvolt egy hatalmasabb erő sejtelme, a szellem képzelő erejével, gyarló felfogása szerint, természet istenségeket alkota. Mert a képzelem volt az emberi szellem fejlődésének első fokán a legtevékenyebb, a képzelő erővel s nem a tiszta észszel törekedtek kifürkészni a természeti tünemények keletkezési okát, mert a képzelő erő segítségével személyesiték meg a jelenségek láthatatlan okozóit s igy a képjelemmel alkották meg isteneiket s általában vallásos fogalmaikat.

A természet áldást hozó, avagy ártalmas erőinek tisztelete volt tehát a vallásosérzés legelső nyilatkozata. A természeti erők és jelenségek istenitése, imádása volt* vallása bizonyára ama nyelvcsaládnak is, a melyhez az ókor két classicus népe, a görögök és rómaiak tartoztak, az úgynevezett indo-európai nyelvcsaládnak, az egyes népek különválását megelőző korban és ős hazájokban, Ázsiában.1 2 A természet-istenségeket tisztelték bizonyos mértékben Görögország legrégibb lakói is : a pelasgok, a természeterőket képviselték isteneik, a természet jelenségeket rajzolták mythosaik3, csakhogy már nem a puszta

1 Télfy I. „A das. phil. encycl.“ Pest 1864. 54. §.

1 Indo-evrópainak nevezzük e nyelvcsaládot, mert az idetartozó népek az Indiától—Európáig terjedő földön laktak. A német tudósok az indo-germán, az angolok és francziák többnyire az ária elnevezést használják.

3 A mythos-rege a nép szellem öntudatlan költészete a társadalmi élet kezdetleges fokán, midőn már a vallásos tudat körébe tartozó fogalmak eredeti jelentése a köztudatból kiveszett. Olyan elbeszélés tehát, a mely azon ősi időkben szereplő istenek, hősök és csodálatos dolgok-