Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1892

I.

Tanári székfoglaló értekezések.

A)

A szabadkézi rajzolás fontossága és tanítása a gymnáziumban.

Felolvasta Véf/h Endre 1802. június 20-én.

Korunknak, hogy úgy mondjam, vezér-eszméje a reform, melynek szüksége az intézmények minden ágára egyaránt kiterjed.

E reformtörekvések közül reánk, tanárokra nézve az a legfontosabb, mely középiskoláink újjászervezését czélozza; nemcsak azért, mivel legközvetlenebbül érdekel, hanem azért is, mivel a kérdés helyes megoldása nemzeti előhaladásunknak legfőbb biztosítékát képezi.

A folyó évben a közoktatásügyi minisztériumban megtartott egységes középiskolai értekezleten legtekintélyesebb tan- férfiaink nyilatkoztak a felől, hogy a középiskola nemzetünk társadalmi szükségleteinek mily alakban felelhet meg leginkább. A ki e tanügyi mozgalmakat figyelemmel kisérte, meggyőződhetett arról, hogy legégetőbb szükségnek a tananyag egyszerűsítése és a reál-tárgyaknak a humán-tárgyakkal való arányos beosztása lett jelezve. A ki egyik vagy másik irány keretében munkál, könnyen elfogulttá válhatik más tanszakok iránt s ez leggyakoribb eset a szabadkézi rajzolással szemben, mivel meg kell vallanunk, hogy nálunk a szabadkézi rajzolásban való jártasság legszűkebb mértéke sem tartozik az általános műveltség feltételei közé. Ila a közvélemény nincs oda érve, hogy e tárgyat megérdemelt figyelemben részesítse, azon csodálkozni sem lehet, hiszen Magyarországon csak az utolsó pár évtizedí*