Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1891

6

a császári kormány kiadta „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich“ ez. munkát, melynek alapján kötelezővé tette gymnasiumainkhan, még pedig a

III. osztálytól kezdve ; ez tartott 1 ÖGO-ig. A m. kir. helytartó- tanács 1861-hen már csak a 4 felső osztályra szorította (osz- tályonkint heti 2 órával). Az 1868-ban kiadott ministerialis tanterv szerint meg már csak a VII. és VIII. osztályban tanították heti 3—3 órában; sőt az 1869. rendelet a főigazgatókra hízta az érettségi vizsgálatokon a görög nyelv alól való föl- mentést.

1871-ben a görög nyelvet ismét az V. osztálytól kezdve tanították, de az ennek tanulása alól való fölmentés tartott 1883-ig, midőn a XXX. trvcz. igazán uj aerát teremtett a magyar közoktatás terén, s többi között a fölmentéseket is végleg beszüntette. A görög nyelvnek czélirányos, öntudatos, intensiv tanítása ekkor vette kezdetét, mit legjobban bizonyít az, hogy soha annyi és jó nyelvtan, iskolai auctor-kiadás, sőt akadémiai munka sem látott napvilágot a görög nyelvből és irodalomból, mint ama 7 év alatt, vagyis 1890-ig, midőn ugyancsak a XXX. t. ez. ismét facultativvá tette, vagyis csak azokra nézve kötelezővé, kik a nyelvészeti, bölcsészeti és történeti tanári pályára készülnek, vagy az egyetem theologiai facultásán akarják elérni papi kiképeztetésüket.

Mennyi küzdelem, gáncs, becsmérlés folyt az alatt az idő alatt az országházban, a sajtóban, a családokban, sőt magok a tanárok között, köztudomású dolog. És kérdem, vájjon lehet-e sikeres eredményt várni a tanulótól, ki egyebet sem ball, mint ócsárlását, haszontalan dolognak hirdetését annak a tárgynak, melyhez fogható világos, átlátszó szerkezetet, úgy szólván logikát más nyelvben hiába keresünk ? Vájjon minő kedvvel, czél- irányossággal tanítson az a professor, ki sehol segédkezet, de mindenütt akadályra, ellenségre talál, s ki tárgya felett folytonosan Damoklész kardját látja ? Pedig bizony merem mondani, a görög nyelv tanítása az egész században nem mutatott fel oly általános sikert, mint az utolsó 7 évben. Vájjon ratio- nabilis eljárás volt-e megbénítani egy sikeres, s az irodalmi téren is folyton haladó tanítást, mely évről-évre szebb reményekkel kecsegtetett V Nem ; de megtörtént az állami és annak közvetlen vezetése alatt álló gymnasiumokban, sőt az unitáriusok is elfogadták, most már csak a többi autonom felekezeti iskolák itélőszéke előtt áll, melyeknek tetszésére bízta a minister annak el vagy el nem fogadását. Nálunk protestánsoknál most áll az utolsó fórum, a zsinat előtt, mely még ez évben fog dönteni az 1890. évi XXX. t. ez. elfogadása felett. Talán