Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1891
19 utóbbi conferenciáján éppen nem a görög nyelv volt az a tárgy, melynek sikere fölött panaszkodtak, hanem olyan tárgyak, melyeknek u. n. kézzelfogható hasznuk van. Ha a philologus tanárokat számon kérnék az eredmény felől, a legnagyobb rész azt vallaná, hogy a görög nyelvből 4 év alatt nagyobb sikert érnek el, mint a latin nyelvből 8 év alatt. De tegyük fel, hogy nálunk is facultativvá teszik a görög nyelvet, az anyagi hasznot és kényelmet tekintve vájjon ki fog vele legtöbbet nyerni? Maga a görög professor. Rendesen ugyanis az iskolának legselejtesebb része nem szereti a görög nyelvet, olyanok, a kik minden tantárgyat facultativnak szeretnének, s helyettök választani a semmittevést, az epikureismus életbeléptetését. Ezek gátolják a sikeres és gyorsabb haladást; most ezektől megszabadulva kétszeres kedvvel és eredménynyel fogja vezetni a tanár azokat, kik leikök sugallatát követve vállalkoznak tanulására. De szabad-e egy tanárnak az Utilitarismus elvét követni? Vájjon nem minden tanár óhajtana-e megszabadulni gyenge tanulóitól, hogy annál eredményesebben haladhasson a hivatottakkal ? De hová lesz akkor az iskolai disciplina? Talán az élet is mindig azt nyújtja, a mire és a mihez kedvünk van ? Hány embernek éppen ellenkező foglalkozást, hivatalt juttat a sors, mint a mire hivatása, tehetsége van, s mégis kell munkálkodnia, mert a megélhetés kényszeríti! A görög irodalom örökifjú hatalma már kétszer teremtette újjá Európát: a 13. és a 16. században. „Ha igy halad tovább az életért való küzdelem, —• mondja szépen Hunfalvy Pál —• az egyesek túlbecsülése, a múlékonynak dicsőitése, akkor nagyon is szükséges lesz, hogy az örök szellem még harmadszor is feltámadjon, s az emberiséget az idealismus emlőin újra a magasabb czélok keresésére és szolgálatára szoktassa!“ Mint már fentebb említettem, a legújabb vívmány : az 1890. évi XXX. t. ez. vagylagos rendelkezéseinek protestáns iskoláinkba miként behozatala felett a most deczemberben Budapesten ülésező zsinat lesz hivatva dönteni. Vajha gyenge szavunk felhatna oda, s éppen a protestáns szellemet és okokat véve tekintetbe kimondaná a zsinat, hogy a görög nyelvet a protestáns iskolákban jelenleg nem akarja facultativvá tenni, hanem mindaddig, mig egy öntudatos, czélirányos uj tanterv nem lép életbe, mig az egységes középiskola eszméje teljesen meg nem érik, s a kivitelre alkalmassá, az eddiginél czólszerűbbé s a nemzeti géniusznak megfelelővé nem válik, az eddigi általánosan kötelező tanítása mellett foglal állást; sőt kimondja, hogy elvárja a protestáns iskolák görög professoraitól, hogy működésüket a görög nyelv tanításában lelkesebbé, intensivebbé tegyék! 2*
