Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1888

gadtassuk magunkat, hol a dicső jelesünk iránti kegyelet igaz érzését sérthetnék.

Mert ma már bátran kimondhatjuk, hogy 1867. óta egyetlen magyar államférfin sem tett annyit e hazarész érdekében, mint br. Kemény Gábor. Es nem szűk látkörii, önző parti kularizmus vezette őt ez érdekek támogatásában, hanem az egész haza érdeke; mert az államalkotó és fentartó elemnek, a magyar fajnak támogatása és erősbitése az egész országnak legfőbb és legszentebb érdeke.

Erdély az ő nemzeti fejedelmei alatt századokon át különválva élt az anyaországtól, s e különválás alatt a politikai, vallási, gazdasági, sőt még a társadalmi viszonyok is másként fejlődtek és alakultak, mint az anyaországban.

1848-ban kimondatott az unió az anyaországgal, de ténynyé csak a 67-iki kiegyezéssel vált. Több százados intézményeket, szokásokat azonban, melyek a népnek ugyszólva vérévé váltak, egyszerre megszüntetni nem lehet és nem is szabad. A vezérlő államférfiaknak, kik arra vannak hivatva, hogy a nemzetek életét kormányozzák, e hagyományos viszonyokkal és szokásokkal mindig számolniok kell.

B. Kemény Gábor a századokon át különválva élt Erdély történelmi múltját és jelenét s ennélfogva szükségleteit, életérdekeit úgy ismerte, mint talán senki más, valamint azt is jól tudta, hogy az anyaországgal való egyesülés után az együttlétnelc inkább csak terheit viselte e hazarész, annak áldásaiban vajmi kevés mértékben részesült. Az ő magyar nemzeti politikája nem abban állott, hogy a közintézményeknek idegen ajkú nép lakta városokba való csoportosítása által boldogítsa ez országrészt, hanem abban, hogy a székelyt és a szétszórva élő magyarságot saját otthonában keresse fel, ott gyámolitsa a létfentartás nehéz küzdelmeiben. Hogy többet ne említsek most, az erdélyi részekben. gazdasági téren az állattenyésztés, komló-,