Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1888

4

pén eseményekben gazdag élete munkásságát részrehaj- latlan Ítélettel méltányolni ma feladatom.

De kiváló egyéniségekről, kiket születésük-, állásuk- és fényes szellemüknél fogva az isteni gondviselés arra hivott el, hogy a nemzetek életében a vezérszerepet vigyék, a kortársak ítélete sohasem leltet teljesen ment az elfogultságtól. Bizonyos időbeli távolság kell ahhoz, hogy egyéniségük lassanként kidomborodjék, alakjuk plasztikai tisztaságban ragyogjon. Miként a folyam az elébe gördülő sziklatömbökön keresztül törve feltartózhatlanul halad a maga utján : úgy törnek, győzve minden akadályon, az egyszer kitűzött czél felé az ily kiváló egyéniségek. Ki a nyilvánosság terén szerepel, ki a közjó előmozdításának szenteli életét, annak különböző nézetekkel és elvekkel, különböző érdekekkel kell megküzdenie. S e küzdelemben a különböző elvek és nézetek, az egymással ellentétes érdekek közt szenvedélyes, olykor elkeseredett harez folyik, mely csak akkor ér véget, midőn a győző az ellenfél teljes leve- retésével tűzi ki a diadal lobogóját. Ilyenkor a legyőzött a keserűség érzetével szivében hagyja oda a csatatért és nem hajlandó a győző ellenfélnek konczedálni sem azt, hogy a kivívott siker a közjó érdekében történt, sem azt, hogy az az igazság fegyvereivel viva- tott ki. Viszont a győzők is hajlandók mindig a kivívott eredményt nagyobbnak tüntetni fel a valónál s a siker oroszlánrészét a vezérlő egyéniségnek tudni be.

íme az ok, a miéit a kortársak a vezéregyéniségek megítélésében sohasem lehetnek teljesen mentek az elfogultságtól; az egyik rész igen szűk, a másik igen bő mértékkel méri érdemeiket.

S nekünk, e szép, kis hazarész fiainak, de különösen székelyeknek és ev. reformáltaknak, kik br. Kemény Gábor dicsőült szellemének a hála és kegyelet nemes adóját leróni gyűltünk ma össze ide, kettős okunk van óvakodni attól, hogy az iránta való szeretet és hála által vezetve érdemei méltatásában oly túlzásokra ra