Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1888
12 egyébiránt. Ha eljárásában olykor talán erőszakosnak, beszédében élesnek és keserűnek mutatkozott, annak nem az indulatosság volt az alapja, hanem az iigy iránti szent lelkesedés. Nem volt imponáló alak, de a megjelenése komoly méltóságot, s magatartása nemes öntudatot mutatott. Nem kereste senkinek a barátságát, de a kit megszeretett, ahhoz annál melegebben ragaszkodott; azzal szemben nyílt, közlékeny és előzékeny volt s mindent elkövetett, hogy számára tehetségéhez mért tevékenységi kört teremtsen. Kemény Gábor b., mint tudjuk, halála előtt jóval lemondott a ministerségről. Mik voltak az okok, melyek a kabinetből való kilépésre bírták, bizonyosan nem tudhatjuk; de annak részletesebb fejtegetése nem is tartozik ide. Tény az, hogy mindvégig liive s egyik legtehetségesebb és legbefolyásosabb tagja maradt az országos szabadelvű pártnak. Az 1887-ben megnyílt öt éves országgyűlésre Háromszék megye kézdi kerülete tisztelte meg önmagát azzal, hogy egyhangúlag, lelkesedéssel választotta meg Kemény Gábor bárót képviselőjévé. Még sokat, nagyon sokat várt a haza, a nemzet e nagy fiától; de a gondviselés máskép határozott. Súlyos, gyógyithatlan betegség rohanta meg a különben sem erős szervezetet s a múlt év október havának 23-ikán a kitűnő férfiúnak kioltá áldásos életét. Bár nem jött váratlanul, mégis fájó rezgéssel hatolt át minden igazi hazafi szivén a gyászhir, hogy Kemény Gábor báró nines többé. De leglesujtóbb volt ránk erdélyi magyarokra és különösen székelyekre nézve; nekünk pártfogónk, támaszunk és ékes nyelvű szószólónk volt a korona és az ország tanácsában egyaránt. Most már ott nyugszik az ajnácskői sírboltban; múlandó része visszaadatott az anyaföldnek, melyből vétetett; de szelleme fenmaradt és szent örökségkép szállott ránk, a kik élünk és működünk.
