Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1885

érdeklődés és időről időre tágabh körben jelentkezik keleti fajunk eredendő bűne : a békés fejlődés iránti közömbösség és az éles párttorzsalkodás.

Eme jelenségek sulgát kollégiumunk is érezte már az uj korszak' első éveiben. Mert a közérdekeltség' támogatásával megkezdett építkezés évekig szünetelt s csak az alaptőkénk rovására felvett kölcsönpénzből volt bevé- gezlietö: s mert párthullámok is csapkodták küszöbeinket, oly irányúval, hogy nyomasztó anyagi helyzetünkben, felekezeti önkormányzatunk védve alól az állam izmosabb szárnyai alatt keressünk menedéket. De a hálás emlékű Miké, első főgon dnokú ni;, kegyadománya kisegített aggasztó helyzetűnkből, sőt — messzi jövőben — merészebb igényekre is jogosít.

S váljon: nem közömbösség jelensége-e azon lágy melegség, mely kongó tanácskozási termeinkben a közérdekű ügyek tárgyalásánál mutatkozik? hol élénkebb mozzanatokat csak a személyi kérdések idéznek elő. Nem ily jelenség-e, hogy a közhivatalokat csak a nemesebb érzelmünk tekintik úgy, mint a közérdekű szolgálatok tágasabb terét? mig számosán vannak, kik rideg cynismussal hirdetik, hogy az is csak kenyérkereseti ág, s hogy a nobile officiumok kora lejárt s oly állásokra csak idealisták, avagy csak a tisztes czimért — annak megfelelő kötelességérzete nélkül — vállalkozhatnak.

Szomorú elfajzása volna gyakorlatias korunk pol- gárosulásának, ha társadalmunk komoly számításba vehető értelmiségét is áthatna ily ragály: de legfájdalmasabb lenne — mert sírját ásná meg protestáns egyházunk szívós éltének — ha ily cynismus fekélye e téren is elharapódzna bármikor. Hisz a mi protestáns egyházunk az önmegtagadás méhében fogantatott, bölcsőit dicsőült martyrok ringatták s életnedvüket, Isten után, csak a liivek lelkismeretes buzgalmából meríthetik ! S ha azt megtagadnék? — romba dűlnének egyházi és iskolai üdvös intézményeink.

S éppen azért, mert ezt igy érezzük, sajnálatosan