Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1881
15 költőnk Szigetvár Ostromával, Vörösmarty Zalán Futásával s Arany János Buda Halálával, llát a többi, mint: Dante, Michel A ngclo, R a fa e 1 , Rabelais, Cervantes, Shakespeare, Byron, Re m b r a n d t, Hugo V., Kant, llegel, Beethoven stb. nem a letűnt és elő korok halhatatlan geniejei, kik az eszmék birodalmának tulajdonosai és örökösei, s kik mestereiket ha netalán felül nem múlták volna is, de méltán foglalhatnak velők egy helyet? íme, a nagy szellemek találkozása az Isten képmására teremtett ember szellemi erejének legmagasabb gradusánál, mi nem más, mint az i <1 c a, az eszme, ennek művészi, megtestesítő kinyomatával vagy jelegével a tudományok és a szépmtivészetek messze elágazó téréin! Ezek megemlítésével merészli-c valaki mondani, hogy nekünk közönséges halandóknak nem kell az idea után törekednünk s illetőleg, hogy az ideához kalauzoló classieus rómaiaknak ma már nem veszsziik semmi hasznukat, legfennebb csak a történet vagy a régiség lomtárában van még helyük ? Feleljetek magatok ! Es T e, meg- dicsőült szellem! T e, e város, egyes patronusok s általában e megye székely népe után iskolánknak első nagy alapi tója, halhatatlan Mikó Imre! avagy nem azon lángelmék, azon világszellemek lebegtek-e lelki szemeid előtt, midőn ez iskola fundamentumát innen elmozdithatat- lanul letetted?! Legyen áldva lelked örök emléke a jelen és a késő nemzedékek által! Legyen áldott szellemed emléke mindannyiszor, valahányszor ezen, a tudomány, irodalom és művészet számára s illetőleg az életre előkészítőül emelt szent pitvarban egy-egy magasztos, Istentől ihletett bajnoknak, egy-egy classieus géniének áldást és boldogságot árasztó lángszellemü igéit hallhatjuk vagy arra a tanulót taníthatjuk! Legyen áldott szellemed emléke mindezekért itt alant a te néped közt és odafenn a megdiesőttlt rokonlelkck társaságában!... . — E tartoztam kis apotheozis után menjünk tovább tárgyamnak azért meg nem szakított fonalán. A mindeneket legbölcsebben intéző gondviseléstől éppen csak a rómaiak n a k jutott a z a Szerencs e, hogy a régi polgárosodott s legközelebb a görög népek szellemi alkotásait örök ö 1- j é k s az utókorokra átruházzák. És mily utakon jutnak ez örökséghez? — A fennebb már emlittetek után hadd álljon még itt is valami az összefüggés kedviért.
