Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1881
16 Ugyanis, a római irodalom kezdetben semmi; a görögöktől veszik a rómaiak még a b c-jöket is, tőlük tanulnak irni olvasni. Már a pún-háborúk korában az iskolákban a latin mellett görögül is tanitnak, görög könyveket olvastak, görögül fogalmaztak, úgyhogy Cato korában a római ifjúnak görögül tudni egyértelmű volt a miiveit neveléssel és finom Ízléssel. A görög mythologia befolyásolja a rómait. Homér lefordítása egy görög fogoly Livius Andronikus által, képezi a római mű-irodalom kezdetét, s nem sokkal ezután C. Naevius és Plautus színmüvei görög eredetiek fordításai vagy átdolgozásai után készülnek. Kómában a görög stoikusok, vagy epikureusok alkotnak, bölcseleti iskolákat; Cicero görög beszédek után szónokol, s a történet irók görök minták után indulnak. Végül még a római műremek irodalom virágzó korának férfiai is görög szellem befolyása alatt képzik ki magukat: a homéri legtökéletesebb naiv eposz szolgál mintául Virgiliusnak az első müeposz megteremtésére s Horatiusnak az ő költészettani elméletére,*) hogy ő utánuk a középkori keresztyén irodalom áthidalóul szolgáljon az újkori müirodalomra és a mai civilisatiora. A szellemi örökség mellett tehát a rómaiaknak jutott a szerencse és dicsőség, hogy ők vezessék az emberiséget s egyengessék előtte az ütőt „Helikon-forrásához“; nekik jutott az a szép szere]), hogy őrei legyenek az örök „szent tűznek.“ És a rómaiak sem „Helikon-forrásához“ rossz kalauzok, sem az „örök-szent tűznek“ méltatlan őrei nem voltak! Habár a római nép a görögök eszményi irányával és művészi ügyességével nem b irt i s, de valamennyi, eddig élt népek közt neki adatott amaz értelmi fogékonyság, hogy mások irodalmának, tudományának és művészetének magas alkotásait és nemes javait magáévá tegye f neki egyedül volt oly mfiérzéke, hogy az idegen alkotásoknak korszerű és nemzeti jelleget köcsönözzön; neki egyedül volt elég kitartása, hogy azokat drága hagyományok gyanánt őrizve más népek között terjeszsze s mintegy magvakul hintse cl a jövendő késő nemzetségek számára. Mindez pedig csak azon római népnek sikerülhetett, mely oly szívós természettel, eröveltelyes szellemmel birt, hogy minden idegent magába fogadhatott, de anélkül, hogy azért vele született sajátságaiból kivetkőzött volna. S jóllehet a görög irodalom, tudomány és művészet eszményi hangja, *) L. Szász Károly: m. I. köt. 19 old. ,A világirodalom nagy eposzai" cz‘
