Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1881
14 jelenségei és tüneményei szoktak lenni: egyfelől, a tenger hullámai, dagálya és apálya, az évszakok és időjárások mérhetetlen folyamai, a szelek zúgásai, a vaksötétség s a ragyogó világosság, a tengerfenék tenyészélete, az orkánok czikázó fellegei, a habok felett úszó sirályok, a csillagok csodás feltűnése millió világaikkal amaz ismeretlen birodalomban, a számtalan méhrajként titokzatos zummogás, az a megnevezhetetlen sóhajtás, a fel-felmerülö szörnyek, a vad tánezok, az aggodalmak, a sziklák és zátonyok, a hajótörések, az egymáshoz ütödő hajók, a mélységben elterülő vér, az emberi és égi viharok vegyülete; másfelől, a kellemes iinnepiességek, a vidám fehér vitorlák, a lmlász- bárkák, a tengeri harang zenéje, a pompás kikötők, a földről felszálló füstfelhők, a látóhatáron feltűnő városok, a viz és az ég mély kéksége, az áldásos hűvösség, az egészséget árasztó tengeri fuvalat, a háborgás és nyugalom, a változ- hatatlanban levő bámulatos, a szakadatlanul váltakozó egyhangúság nagy csudája, az örökmozgó mérhetetlenség űrtartalma és menyezete, a végtelenség, a határtalanság*) stb. stb. Mindezeket és egyebeket is képesek ők befogadni lelkűkbe, szellemükbe; mindezeket és egyebeket is képesek ők visszatükröztetni lelkűkkel, szellemükkel, melyet nevezzünk el mi is ge nialitasn ak, őket magukat pedig g enieknek, lángelméknek! Ilyenek voltak a vallásos eszinényiség terén a szentkönyvben egy M ó z e s, J ó b , J é z s á i a s, Ezé ki el, János evangélista, Pál apostol stb; — a görög classic usvilágban egy Ilomér, Socrates, Plato, Aristoteles, Eschylos, So p hocles, E u r i p i d e s , A r istop kan es, Demosthenes, P h i d i a s, Praxiteles és mások; — a latin classic u s világban, másokon kivül, mindazok, kiket Plán- tustól Tacitusig megemlitettem s kiknek értékéből levon-e valamit, hogy ők mindanyian a görög szellemóriásoknak tanítványaiképpen s illetőleg azok szellemeitől inspiráltaknak tűnnek fel. de azonban úgy, hogy korukat századokkal megelőzve ezredekig világolnak fáklya gyanánt a sötétben tapogatózó vagy alant járó emberiség előtt!? Nem látjuk-e Horné r körül, mint nap körül, a legnagyobb planétát, Virgiliust Aeneisével, ki mellé sorokoznak: Tas so Megszabadított Jeruzsálemével, A r i o s t o Dühöngő Kolandjával, Milton Elveszett Paradicsomával, Camoens Luziadajával, Klop- s t o k Messiásával, Voltaire Henriasával, Zrínyi Miklós *) Lásd Hugo Viktor idézett műve II. 15—16. old.
