Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1881
9 és művészi élet megteremtésére s kifejlesztésére megkivántató természeti viszonyok és társadalmi tényezők mellett, a minőkkel csak egy augustusi-kor dicsekedhetik, oly genieket látunk az éggel érintkező eszmény lajtorjájának magas lépcsőin, mint: Virgiliust, Horatiust, Ovidiust, Juvenalist és Tacitust: akkor elmondhatjuk, hogy volt Rámában is egy korszak, midőn művészete a művészet legmagasabb fokát költészetében és irodalmában elérte. Itt vagyunk tehát az érzékelhető örük-lángszellemek hazájában, hová elődeik nyomán az említett dicsőiiltek hívogatnak bennünket, hogy szinrül-szinre láthassuk fenséges alakjaikat s hallhassuk ajkaikról az égiek áldó jóakarata vagy sajtoló haragja mellett a régi szabadság az új dicsőség, hazaszeretet, szerelem, öröm, bánat, keserv, panasz stb. hangjait! P. Virgilius v. Vergilius Maró (70—19) az a rómaiknak, aki volt llomér a görögöknek; s valamint emez a görög nemzet halhatatlan dicsőségének emelt maradandó oszlopot két höskülteményében, az Ilias- és Odysseas-ban: úgy Vir- gilius is a római nemzet büszkeségének hagyott ünnepelt emléket a maga Aeneis- ében az által, hogy abban Róma város alapítását a trójai hősnek, Aeneasnak, Julius íiához kapcsolja, kinek utódaiból, a Julia-nemzetségböl származtatja a költővel baráti és bizalmas Iáhon álló Augustus im- peratort. így akarván ugyanis a császári Rómát a köz- társasági Rómával kiengesztelni, s a császári ház erőszakos trónrajutását a régi alkotmány megdöntése után elfeledtetni s illetőleg eltakarni. Aeneiséhen Hornért, Pásztordalaiban pedig Theokritost követi; de oly művészettel, hogy az eredetiség hiányát sehol sem lehet érezni. Maecenas pártfogója és barátja tanácsára Földmivelés (Georgica) ez. tan- költeményét pedig azzal a reménynyel irta, hogy a rómaikkal a polgárháborúk folytán elhanyagolt mezei gazdaságot ismét megkedvelteik E munkájában követett mintáit, Hesiodust, Nikandert, Aratust messze felülmúlta tárgyának valóban költői feldolgozása s az által, hogy e műnek alakra s tartalomra nézve egészen népszerű, római jelleget adott. Máskülömhen Virgilius minden munkáiban szorosan követte barátjának, Horatiusnak, elvét, t. i. hogy: „non um prematur in annum;“ nem is folyt neki oly könnyen a verselés, mint Ovidiusnak, hanem, mint tréfáshasonlattal maga mondá, ö verseit úgy, mint a medve kölykeit, formátlanoknak szülte és csak lassankénti nyaldosással alakította“*) *) Ln«d: Pír chili a Imre „P. Vergilii Maronis Aoneidos Libri XII.“ 1. kot. XI. 1.
