Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1909
7 A gyakori ellenséges dúlások, meg a középkorban gyakran előforduló nagy tüzek az irott emlékeknek, ha voltak is, legnagyobb részét megsemmisítették.1 Azután meg valószínűnek tarthatjuk, hogy a kisebb jelentőségű iskola emlékét külön föl sem is jegyezték. Fennállását azonban eléggé bizonyítják az egyébb dolgokról szóló irott emlékek, amelyekben mellékesen, inkább csak úgy odavetve van szó az iskoláról. Ilyen adatok, melyekből a középkori iskola létezésére lehet következtetni, a következők: 1375 körül Pál iskolás (scolaris) két Ízben is mint tolvaj szerepel. (Békefr. A népoktatás története 1540-ig. 150. és 227. lapon.) 1452-ben a kapitány egy forintot kapott, amiért az iskolát rendbe hozta. (U. o. 150 1.) 1455-ben a porosz származású Gáspár az iskolamester. Ugyanez még 1463-ban is szerepel. (U. o. 150. 1.) 1457 körül a városi tanácsosok között találjuk Martin Schulmeistert. (Kachelmann, III. 68. 1.) 1463-ban újból említtetik Márton iskolamester, aki valószínűleg az előbb említett Martin Schulmeisterrel azonos. (Bé- kefi i. m. 150. 1.) 1467-ben a város az iskolába kályhát állít. (Kachelmann, III. 96. 1.) 1486-ból Königsfelder Frigyes végrendelete a »régi iskola- mestert« említi. (Békefi i. m. 151. 1.) Ezeket az adatokat az előbb elmondottakkal együtt fontolóra véve, az iskolaügynek mindinkább az a képe domborodik ki előttünk, hogy legelőbb is a város lelkésze gondoskodott a tanításról, mert neki volt első sorban szüksége a végzendő egyházi szertartások körül latin énekesekre, segédekre. Az oktatás ebben a plébániai vagy fárai iskolában vette kezdetét. A lelkész maga oktatta az egyházához tartozó gyermekeket a hit elemeiben, az írás és olvasás tudományában. A nagyobbakat ezenkívül az istentisztelet körüli szolgálatra, éneklésre is oktathatta.2 Később, mikor a papi teendők a lakosság szapo- rodtával növekedtek s a lelkész az oktatást már nem végez1 1442. május 24-én Rozgonyi dúlta fel a várost. Ekkor vesztek el a kolostorban (locus credibilis) őrzött iratok. 2 Varjú János: A magyar szellemi művelődés történelme. 123. 1.
