Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

13

Visszatérve, nagy buzgósággal fog az olasz nyelv megtanulásához, hogy szeretettel ápolt terve: második itáliai útja alkalmával ő maga is érintkezhessék az emberekkel. Betegségén múlt, hogy tervét meg nem valósíthatta. 1904 nyarán az iskolai tanács támogatásával részt vesz a Heidelbergben megtartott III. nemzetközi mathematikai kongresszuson, ahol különösen a paedagogiai osztály előadásai és az előadásokat követő megbeszélések iránt érdeklődik. Megfigyeléseit, benyomásait intézetünk 19Ü4/5-ik évi értesítőjében teszi közzé, beszámolóját ezekkel a jellemző szavakkal végezve, melyeknek mély értelmét tanári pályáján mindig oly helyes érzékkel fogta fel és követte: »Meg kell tanítani a tanulókat arra, hogy örömmel dolgozzanak, szeressék a munkát s gondoskodni kell arról, hogy az iskolát azzal a tudattal hagyják el. hogy a tudomány egy ágával sincsenek készen, azzal a meggyőződéssel, hogy mindenbe mélyebben kell behatolni, mint amint az iskolában lehetséges volt.« Ez alkalommal meglátogatja Ausztria és Németország nagyobb városait s élményeit, tapasztalatait itt is bőséges jegyzetekben örökíti meg. 1905 nyarán a tanáregyesület pécsi közgyűlése alkalmával Boszniát és Dalmáciát barangolja be. 1906 nyarán a Jénában rendezett szünidei kurzuson vesz részt, ahol utitársának tanúsága szerint »órák hosszat ül az observatóriumban, a fizikai laboratóriumban, a Zeiss-féle gyárban, az egyetemi könyvtárban, hallgatja a kurzus vagy tíz előadását s halomszámra hozza haza a jegyzeteket.» De nem elégszik meg csupán Jénával. Elnéz Lipcsébe, Dresdába, Witten- bergbe, Berlinbe s beutazza a szász Svájcot. Noha ez utazásaiból az ismereteknek és a tapasztalatoknak dús kincseivel tért haza, a dicsekvésnek, vagy előtérbenyomulásnak még árnyéka sem volt benne. Utazásairól bizalmas baráti körben szívesen beszélt; egyszerűen, színezés nélkül, mindig a lényegesre fordítva gondot, hogy mindenki okulhasson, tanulhasson belőle. Különösen utjának derűs részleteit tudta érdekesen előadni, úgyhogy mindig szives meghallgatásra talált.

Rend- és pontosságszeretetét jellemzi az a lelkiismeretesség, amellyel az előkészülés munkáját a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel végezte s naplója, melybe nemcsak magánéletének főbb eseményeit vezette be, hanem a szertárban végzett kísérletek és megfigyelések eredményeit, tanulsá-