Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

14

gait s az iskolai élet terén nyert benyomásait is. Az egyes osztályok tananyagának részletes feldolgozását tartalmazó s halomszámra heverő jegyzetei sokszor kész tankönyveknek is beillenek. De azért irodalmi munkásságot nem fejtett ki; társadalmi téren is nagyon ritkán szerepelt; csak növendékeinek, csak az intézetnek áldozta zajtalan, de annál hasznosabb életét.

Tanártársaihoz szeretetteljes, baráti, csaknem testvéri viszony fűzte. Volt tanáraival szemben mindig határt nem ismerő tiszteletet és figyelmet tanúsított s róluk mindig a legnagyobb szeretettel és hálával emlékezett meg. Jó kartárs volt, aki mindig az egyetértést kereste, aki minden szavában nemes és önzetlen volt. s aki a saját érdekét mindig készségesen rendelte alá a köznek. Soha nem bántott, nem sértett meg senkit; gáncsoló szó, vagy szeretetlen hang soha nem lebbent el ajkairól. Haragot nem tudott tartani; embertársának mindig megbocsátott. De reá sem gondolt senki rossz indulattal. Egyéniségére az a külső jelenség vethet legélénkebb világosságot, hogy világéletében csak tisztelője, jóakarója volt, ellensége soha. Ritkán sikerül valakinek magát annyira megkedvelteim és személye iránt oly őszinte tiszteletet ébreszteni, amilyen az ő személyét övezte. Nagy része volt ebben szerénységének is. Bár nagy tudása, széles tapasztalata volt, sohasem volt önhitt és hiú. Türelmes, figyelmes volt mindenkivel szemben. Igaz meggyőződésének azonban mindig magyaros szókimondással, néha vaskos humorral adott kifejezést; a maga nézete mellett makacsul kitartott, anélkül, hogy azt másokra akarta volna erőltetni.

Egész egyéniségét valami komolyság jellemezte, amelyen — különösen bizalmas baráti körben — áttört, keresztülcsil- lámlott külső komolyságával szinte ellentétben álló lelki vidámsága, kedélyének kifogyhatatlan humora. Ez sokszor testi szenvedésein is csodálatosan győzelmeskedett s a társaságban mindig derítő hangulatot keltett, még a kedvetlenség, a lehangoltság napjaiban is. Becsületes, tiszta jellemű, páratlanul jószívű és egyszerű ember volt. Az egyszerűség kedvelésében sokszor túl- ságba is esett, úgyhogy a külsőségek megvetésével néha a cinikus benyomását tette, különösen olyanokra, akiknek nem volt alkalmuk őt alaposabban megismerni. Nem is volt az az ember, akit az első pillantásra szoktak megszeretni. Természete egész-