Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

12

kötelességteljesílésnek; az iskolát nem nézte kénytelen működése színhelyének. Kedve tellett az oktatásban s tanítványai szép előmenetelén mindig lelkesedni tudott. A szertár volt az ő igazi otthona, ahol mindig talált valami tenni-venni valót és sokszor csak a késő éjjeli órák vetették lakásába. Csodálatos türelemmel, példás pontossággal készítette elő a kísérleteket, s bár a helyiség szűk és zsúfolt volta nagyban akadályozta munkájában, buzgósága sohasem lankadt, kedve nem hagyta el. Egy-egy. legtöbbször a felszerelés hiányossága vagy a szertár célszerűtlen elhelyezése miatt meghiúsult kísérlet sohasem hozta ki a sodrából, nem riasztotta vissza; addig-addig mesterkedett, amíg siker koronázta fáradozását. Egyike volt azon ritka tanároknak, kikben az alapos elméleti tudással erős, határozott egyéniség, éles megfigyelőtehetség, bámulatos kitartás s az élet és az iskola követelményei iránt egyaránt fogékony gyakorlati érzék párosult.

Sokat tanult, sokat olvasott s ha önképzésről volt szó, semmi fáradtságot, semmi költséget sem kímélt. Sokat áldozott a könyvekre; könyvtára a mathematikai és fizikai irodalmi termékek legjavát magában foglalta. De figyelmét nem csupán szaktárgyai kötik le. Egyaránt jártas az irodalomban, a történelemben, a klasszikusokban és a művészetekben s ezekre vonatkozó megjegyzései, Ítéletei sokszor nemcsak helyesek. talpraesettek, hanem figyelemreméltók is. A klasszikus emlékek és a művészetek remekeivel szemben érzett bámulata ellenállhatatlan erővel vonja őt Itália felé s mikor 1903 nyarán ez a vágya is teljesül s beutazhatja a félszigetet egészen a nápolyi öbölig, lelke óhatatlan szomjúsággal szívja magába a természet, a történelem és a művészet forrásaiból oly pazar bőséggel szerteáradó szépet és igazat. A természet nyájassága épp úgy magára tudja vonni figyelmét, mint a művészet nagy alkotásai, a klasszikus kor megszentelt emlékei és a föld népe. Nem tud belefáradni csodálatukba; akaratereje, kitartása mindig gvőzelmeskedik a test törődőttségén. Mikor utitársa a fáradalmaktól megtörve esténként nyugalomra hajtja fejét, ő je- gyezget, megrögzíti benyomásait s figyelmét a legkisebb apróság sem kerüli el. Elegendő csupán belepillantani e terjedelmes feljegyzésekbe, hogy meggyőződhessünk róla, mily nyitott szemmel, helyes Ítélettel tudta ő nézni e föld páratlan kincseit.