Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906
8 irót érdekli, belevegyük az iskola számára készült kézikönyvbe is. Mert hogy az iskola számára készült magyar irodalom- történetben, — egy-kettöt említek föl csupán, — hogy mi helye van egy Anonymusnak, Kézainak, Túróczinak, a renais- sancenak, Istvánfinak, Tinódinak, az idegen eredetű széphistóriák nagy részének, Listiusnak, Kőszeginek, azoknak a polemikusoknak, az u. n. főrangú lírikusok, a franciás, a deákos és a magyaros iskola, a debreceni kör és a mesterkedök per longum et latum való tárgyalásának és még sok egyéb másnak: én — igazán mondom — nem tudom megmagyarázni magamnak. Tanul az a fiú sok érdektelen dologról, sok jelentéktelen íróról, kiknek a munkáit sohasem látta, sohasem olvasta, akik huszad-harmincadrangú szerepet sem játszottak szellemi életünk kialakításában, akiknek munkájában manapság parányi gyönyörűséget sem talál az ember s a legnagyobbakat nem ismeri. Érettségi vizsgán történt, hogy egy tanuló Vörösmartynak egyetlen költeményét se tudta megemlíteni, holott, mikor az életrajzát mondta, sorba említette vagy húsznak a címét! Pedig ha még ezt se tudja, hogyan követelje az ember tőle még azt is, hogy a külföld nagy íróinak a magyar irodalomra való hatásáról is számot tudjon adni? Ez pedig elengedhetetlen követelmény. Mi, azt mondhatni, talán semmi téren sem vagyunk önálló nemzet, annál kevésbbé az irodalom terén. Nyomról-nyomra ki lehet mutatni az idegen szellemi áramlatok nyomait irodalmunkon, főképpen pedig ennek egyes termékein.' Az összehasonlításnak elmaradnia tehát nem volna szabad. Be kellene mutatni az egyes nagy költők munkáinak tárgyalásánál (ha nem is eredetiben, de jó, klasszikus fordításban) a külföldi irók hasonló irányú és tárgyú müveit, figyelmeztetnünk kellene tanítványainkat a közös eszmére, szerkezetre, a munkáknak a maguk korában való hatására, értékökre. így tudjuk aztán fölkelteni az érdeklődést az irodalom iránt, így tudjuk aztán kimutatni, az ügyes, alapos összehasonlítás kapcsán, kiváló Íróink jelességeit, önállóságát, hibáit, gyarlóságát. Igen, ez utóbbiakat is. Bármennyire legyünk is soviniszták, annyira elfogultaknak sohasem szabad lennünk, hogy hibáink, gyarlóságaink előtt szemet hányjunk s azokat bevallani rösteljük. Tudja meg az a tanuló, mi az, ami valamely