Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906

8 irót érdekli, belevegyük az iskola számára készült kézikönyvbe is. Mert hogy az iskola számára készült magyar irodalom- történetben, — egy-kettöt említek föl csupán, — hogy mi helye van egy Anonymusnak, Kézainak, Túróczinak, a renais- sancenak, Istvánfinak, Tinódinak, az idegen eredetű széphistó­riák nagy részének, Listiusnak, Kőszeginek, azoknak a pole­mikusoknak, az u. n. főrangú lírikusok, a franciás, a deákos és a magyaros iskola, a debreceni kör és a mesterkedök per longum et latum való tárgyalásának és még sok egyéb más­nak: én — igazán mondom — nem tudom megmagyarázni magamnak. Tanul az a fiú sok érdektelen dologról, sok jelen­téktelen íróról, kiknek a munkáit sohasem látta, sohasem olvasta, akik huszad-harmincadrangú szerepet sem játszottak szellemi életünk kialakításában, akiknek munkájában manap­ság parányi gyönyörűséget sem talál az ember s a legna­gyobbakat nem ismeri. Érettségi vizsgán történt, hogy egy tanuló Vörösmartynak egyetlen költeményét se tudta meg­említeni, holott, mikor az életrajzát mondta, sorba említette vagy húsznak a címét! Pedig ha még ezt se tudja, hogyan követelje az ember tőle még azt is, hogy a külföld nagy íróinak a magyar iro­dalomra való hatásáról is számot tudjon adni? Ez pedig el­engedhetetlen követelmény. Mi, azt mondhatni, talán semmi téren sem vagyunk önálló nemzet, annál kevésbbé az irodalom terén. Nyomról-nyomra ki lehet mutatni az idegen szellemi áramlatok nyomait irodalmunkon, főképpen pedig ennek egyes termékein.' Az összehasonlításnak elmaradnia tehát nem volna szabad. Be kellene mutatni az egyes nagy költők munkáinak tárgyalásánál (ha nem is eredetiben, de jó, klasszikus fordí­tásban) a külföldi irók hasonló irányú és tárgyú müveit, figyel­meztetnünk kellene tanítványainkat a közös eszmére, szerke­zetre, a munkáknak a maguk korában való hatására, értékökre. így tudjuk aztán fölkelteni az érdeklődést az irodalom iránt, így tudjuk aztán kimutatni, az ügyes, alapos összehasonlítás kapcsán, kiváló Íróink jelességeit, önállóságát, hibáit, gyarló­ságát. Igen, ez utóbbiakat is. Bármennyire legyünk is sovi­niszták, annyira elfogultaknak sohasem szabad lennünk, hogy hibáink, gyarlóságaink előtt szemet hányjunk s azokat beval­lani rösteljük. Tudja meg az a tanuló, mi az, ami valamely

Next

/
Thumbnails
Contents