Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906

9

Íróban szép, nagy, örökbecsű, de tudja meg viszont azt is, mi benne a hiba, a gyarlóság. Ez az ö kegyeletét nem csökkenti, szeretetét nem kisebbíti, a vele való alaposabb foglalkozástól kedvét el nem veszi.

De hát minderre, mostani tankönyveink, jelenlegi követelményeink mellett, nem jut idő. A szorgalmasabb, lelkiismeretesebb tanár tesz ugyan valamit ez irányban is; de ez bizony édes-kevés, aminthogy több nem is lehet, még a legjobb akarat mellett sem.

Hogy több eredményt érjünk el, nagyobb érdeklődést ébresszünk az irodalom iránt tanítványainkban, hogy több önállóságra, alaposabb tájékozottságra tehessenek szert, el kellene hagynunk, az iskolai tanítás szempontjából, minden lényegtelen dolgot s minden irót, minden egyes korszakot kiváló munkák olvasása alapján kellene tanítanunk. Maradhatna aztán én tőlem a fölemlített írók valamennyije, ha elmondhatnám, hogy az én tanítványaim Vörösmartyt, Tompát, Petőfit, Aranyt, Madáchot stb. alaposan ismerik s munkáikról némi önálló Ítélettel tudnak szólani.

Hiába kívánja ezt az ujabbi Érettségi utasítás, ha a tananyag sokasága, a tankönyv terjedelmessége miatt még arra sem jut az iskolában idő, hogy Az ember tragédiájá-t alaposan végigolvassuk s elmagyarázzuk. Mert azoknak a kötelező házi olvasmányoknak ugyan semmi hasznuk sincsen. Nemcsak azért, mert roppant egyoldalúak, hanem azért is, mert a legtöbb tanuló okosan olvasni sem tud. Valamely munka szépségeit, értelmét, célzatát, irodalmi fontosságát az a tanuló másként meg sem érti, hacsak a tanár meg nem magyarázza. Az a gyarló kivonat pedig, mit otthon készít, a fentiekre nézve felvilágosítást nem ad neki.

A kötelező házi olvasmány egyoldalúságára nézve az a megjegyzésem, hogy ez, valamint egész középiskolai irodalmi tanításunk is, Arany-túltengésben szenved. Az I. osztálytól a Vlll-ig mindenütt Arany dominál, míg többi nagy Írónkra, költőnkre alig fordítunk valami figyelmet. Nem mondom én, hogy Arany nem nagy művész, nem nagy költő, de hát nem az-e Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty, Tompa, Petőfi, hogy csak a legnagyobbakat említsem, de van számtalan kisebb is,