Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906
4 oltotta lelkűkbe a kötelességérzetet, amelynek ö megtestesült mintaképe volt. Atyja, támogatója, védelmezője volt, különösen a szegényebbeknek. Munkája, eredményeiben, rendkívül gazdag. Vallásos, hazafias szellemben egész nemzedéket nevelt föl, mely hálával, szeretettel gondolt reá mindenkor s később is gyakran fordult hozzá tanácsért, sőt segítségért is. Nagyon szerette a klasszikusokat, különösen kedves Horatiusát, kinek majdnem valamennyi költeményét tudta. Gazdag olvasottságát, nagy tudását idézései mutatták leginkább, melyekben lépten-nyomon látható volt szellemének élénksége, gazdag, bőséges tapasztalata s lelkének derűje. Léván, Barsmegyében, született 1848-ban. A gimnázium két alsó osztályát születése helyén, a többi hat osztályt pedig a Selmecbányái ág. hitv. ev. lie. főgimnáziumban végezte. A középiskola elvégzése után a pozsonyi theologiára iratkozott be, majd Nagyszelezsényben, Bodó Lipót házánál, nevelöskö- dött három évig s a hallei egyetemen végezte be tanulmányait. 1875-ben Besztercebányára került, az ottani ev. gimnáziumba, a következő évben a budapesti evang. tanügyi vizsgálóbizottság tanárnak képesítette, mire nemsokára igazgatója lett az intézetnek. Boldogult Csömöz Miklós nyugalomba vonulása után, 1886. február 1-én a Selmecbányái lie. főgimnáziumhoz hívták meg a vallástan, a latin és a görög nyelv tanszékére, melyet a legnagyobb lelkiismeretességgel töltött be, nyugalomba vonulásáig, 1903. június végéig. Betegeskedni csak 1905. őszén kezdett, bár a lappangó kór már akkor is benne volt, amikor nyugalomba vonult. Egészséges, piros arcszine azonban mintegy meghazudtolni látszott azt a hitet, hogy az erősnek látszó testben halálos betegség lappang, mely rövid idő alatt tönkre teszi. Makacs májbetegség kínozta, mely — komplikálódva valami más bajjal — napról-napra jobban és jobban aláásta a hatalmas, kövér, erős ember egészségét. Hiába gyógyíttatta magát, hiába fürdözött, járt orvos-professzorokhoz: a javulás, a gyógyulás jele csak nem akart meglátszani rajta. Mikor halála előtt néhány héttel láttuk, óh mily fájdalmasan esett is látnunk, hogy az az egykor olyan erős, olyan imponáló ember mennyire összeesett; óh mily keserves is volt látnunk,
