Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906
Hlavatsek András 1848—1906 A múlt nyári vakáció végén ismét egy kedves, felejthetetlen jó kartársunkat ragadta ki a halál az élők sorából. Hlavatsek András, volt tanártársunk, nyugalomba vonulásának negyedik évében, 1906. augusztus 30-án, elköltözött oda, honnan visszatérés nincsen többé soha. Elköltözött s benne eltávozott közülünk egy páratlan jóságú, nemeslelkü ember, lelkes tanár, jó hazafi, kedves barát s gyöngéden szerető férj, kinek a halála a legnagyobb fájdalommal töltött el mindnyájunkat. S e fájdalomtól megremeg még most is a kezünk, ha le akarjuk írni az ö sok és nagy érdemét; könny tolul még most is a szemünkbe, ha vizsgálni iparkodunk az ö szeretetreméltó egyéniségét. Mert szeretetreméltó volt minden tekintetben. Élénk szellemével, kedves, szerény, feltűnni sohasem szerető modorával, természetével, lankadatlan és áldásos munkásságával szere- tetet és becsülést szerzett mindenki előtt. A mi kisebb, szükebb körünkben is nemcsak hogy mindnyájunk szeretete tárgya volt, hanem valódi példaképe is a legöregebbnek s a legfia- talabbnak egyaránt. Életeleme, öröme, boldogsága a munka volt. Ez adott neki, ezen a mi tövises pályánkon, erőt, kitartást és lelkesedést. — Tanár volt testestöl-lelkestöl. Szigorú, igazságos, következetes és lelkes. Nemes, gyöngéd és jóságos szívü. Nemcsak' tanártársait szerette, hanem tanítványait is, akikhez szíve teljes melegével ragaszkodott. Lelkét áthatotta az - a tudat, hogy az élet küzdelmeire neveli tanítványait, ezért 1*
