Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906

14

Arra, hogy a kiadóknak minél több hasznot, annak a szegény szülőnek meg minél több kiadást okozzanak. Mert a tanítás ügyén, sikerén ugyan édes-keveset lendítenek.

A tanuló, már az alsó osztályban, elveszíti kedvét, örökös ijesztőként áll előtte a latin; eredményt nem tud elérni; tájékozatlan a nyelv legelemibb részében s száz közül kilencvenöt még a legegyszerűbb latin mondatot is csak alig-alig tudja helyesen magyarra fordítani. Grammatikai, szintaktikai tudása, szóbösége nincs; nincs meg a különböző klasszikusok sajátságaihoz való alkalmazkodó képessége. Az irót nem élvezi, de unja s ha egyszer lerázta magáról, többé feléje se néz soha. Okos, ügyes tanítás, vezetés mellett pedig amilyen örömet szerez pl. egy matematikai példa megoldása neki, ép oly kedvvel foglalkoznék a klasszikus íróval is, ha a saját erejéből kellene lefordítania. Csak a kezdet volna nehéz, az első 8—10 oldal, a többi aztán már menne magától.

Azt a sokszor hangoztatott egyéni érvényesülést a tanítás munkájában éppen a fordítások, a magyarázatos klasz- szikus-kiadások hiúsítják meg. Mert köszönöm én a tanár egyéniségének a tanítás munkájában való olyatén érvényesülését, ha egy-egy tudós vagy tudákos tankönyvíró magyarázatai állanak folyton az útjában.

Őseink bezzeg másként voltak elbocsátva latin tudomány, klasszikus műveltség dolgában, mint a mi tanítványaink, valamint mi jómagunk is. Arany, Petőfi csak 6 — 6 osztályt végzett s kitünően tudott latinul, görögül mind a kettő, élvezte a klasszikus írókat s megmérhetetlen az a kincs, amelyet belőlük merített. Igaz, hogy Arany, Petőfi nem mindenki lehet, de ismerek én még mostan is olyan embereket, kik fögyö- nyörüségüket a klasszikusok olvasásában találják s akik közül egy-egy is többet tud, mint a mai iskolából kikerült ifjabb nemzedék együttvéve.

Hogy latin nyelvi tanításunk eredményesebb legyen, kérlelhetetlen szigorúsággal ki kellene irtanunk az iskolából minden fordítást, minden magyarázatos kiadást s csupán szöveg- kiadást kellene adnunk a tanuló kezébe. A magyarázat a tanár dolga. Legyen a tanár lelkes, buzgó, szorgalmas; szeresse a tárgyát, tanuljon sokat és mindig s az eredmény elmaradni nem fog. Mert hiába, csak az élőszónak, a lelkes magyará-