Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906
13 Iából. Ezek a latin nyelv eredményes tanításának a mételyei, a kerékkötői. A magyarázatos kiadások, igen csekély kivétellel, nem önálló kutatás eredményei, hanem csak átdolgozások, fordítások németből, angolból, franciából, ügyet sem vetve rá, vájjon szellemük megfelel-e a magyar iskola szellemének, a tanuló értelmi felfogásának, tudásának. Ezek a kommentárok, ezek a fordítások agyonmagyarázzák a klasz- szikust, agyonterhelik a gyereket, elölik benne az érdeklődést a nyelv iránt s megtanítják arra, hogy ne a maga lábán járjon, hogy folytonosan segítségre szoruljon s a maga erejéből ne lendítsen semmit. Felületességre tanítják az ifjúságot s már ez önmagában is elegendő arra, hogy kimondjuk rájuk a delendumot. Latin magyarázatos klasszikusaink, fordításaink hihetetlenül sokat rontanak tanulóifjúságunk nyelvérzékén is. Van pl. egy tudós Horatius-kiadásunk, hogy mást ne említsek, mely magyartalanság tekintetében páratlan, szőrszálhasogató magyarázataival nehéz és sok helyt érthetetlen. Már magában az iró életéről szóló részben vagy harminc magyartalanságot találtam, melynek a tankönyvben előfordulnia nem volna szabad. A fordítások rosszak s hogy ezek is mennyire rontják a gyermek nyelvérzékét, elegendő, ha a túlságosan hü, de kiáltó magyartalanságokkal megrakott TéIfi-féle görög-, vagy a Sárváry-féle latin fordításokra utalok. Ezek sokszor az érthetetlenségig nevetségesek. Magyarázatos kiadásaink semmivel sem járulnak hozzá valamely klasszikus iró megértéséhez. Tudákosak, magyartalanok, felületesek, szárazak, lelketölök, szellemtelenek, sok helyt csürt-csavartak s nem azt a célt szolgálják, amelynek a szolgálatába szegődtek. Nem a tanulónak, de a tanárnak, a filológusnak valók. Illusztrációik siralmasan gyarlók; a gyermekben érdeklődést nem keltenek; meg sem nézi őket, vagy ha meg is, legfeljebb azért, hogy pajkos tréfát űzzön belőlük. Az a sok v. ö. (vesd össze) és 1. (lásd) mind haszontalan, tért- rabló frázis. Dehogy veti össze, dehogy is nézi meg a tanuló azt a helyet, melyre a tudós szerző utalja. 50 tanuló közül 45 még csak a magyarázatokat sem nézi meg, hanem, ha nem tudja lefordítani a szöveget, fogja a »puskát,« betanulja s úgy felel belőle. Mire valók így hát a magyarázatos kiadások?
