Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1906
12 idealizmust, emberismeretet, bölcseséget. Ök a mestereink a költészetben, a politikában, a művészetben; műveltségünk az övéké nélkül semmi sem volna. ízlést, tudományt, tudományra való fogékonyságot ugyancsak tőlük kaptunk s még a mostani modern világnyelvek megtanulásában is rájuk támaszkodunk elsősorban. Ami pedig a hadi dolgokat illeti, ezekben, csekély kivétellel, még majdnem ott vagyunk, ahol a rómaiak. Talán tán abban haladtunk, hogy több a csapatnemünk, cifrább az uniformisunk, fényesebbek a gombjaink s öldöklőbbek a fegyvereink. A három előbbi haladásra ugyan éppen nem mutat, míg az. utolsó meg határozottan barbárabb voltunk mellett tanúskodik. Egy Dante, egy Tasso, egy Shakespeare, egy Zrínyi, egy Virág, Berzsenyi és a többi kolosszális alak — mind örömest vallja magát a görög-latin irodalom követőjének, tanítványának. Ha pedig a jogtudományt, a kereskedelmet stb. nézzük, csak arra az eredményre jutunk, hogy a változó viszonyok, az idő távolsága ellenére is még mindig abból a talajból táplálkozik, mely évezredek óta nem merült ki s nem is fog kimerülni egyhamar. A latin nyelvet tehát tanítanunk kell s ha tanítjuk, tanítsuk jól, eredményesen. Ismétlem, nem az a középiskolai latin nyelvi tanítás főcélja, hogy latinul beszélni, stilizálni tanítsuk meg tanítványainkat, hanem hogy megtanítsuk őket a klasz- szikusok élvezésére, a klasszikus világ eszméinek, örök igazságainak a megértésére. Főképpen pedig arra, hogy az a fiú, a nyolcévi latin nyelvi tanulás után, szabadon fordítson bármely klasszikust, mert igazán elszomorító, hogy sok érettségiző tanuló még a legegyszerűbb mondaton is fennakad. Vájjon hogy lehetne ezt elérni s mi az oka annak, hogy a célt elérni eddig nem tudtuk? Egyedüli okai megint csak — tankönyveink. Nincs bennük hiány, de amik vannak, azok nem a középiskolák számára készültek. Létrejöttük oka többnyire kiadói kapzsiság és beteges irói ambíció; megírásukban a vezető fonál az ós- diság és a vaskalaposság. Ha rajtam állna, én minden magyarázatos klasszikust, minden fordítást száműznék egyszer s mindenkorra az isko-
