Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1904
12 a gondolkodásban következetességre szoktat, anélkül, hogy a módszer mellett csak legkevésbbé is figyeltek volna a tartalomra, sőt egyenesen ellenezték az esetleges gyakorlati alkalmazást, úgy hogy a forma tényleg minden tartalom nélkül szűkölködött. Ennek természetes következménye lett, hogy ily viszonyok mellett a matematika és a középiskolai matematikai oktatás visszás helyzetbe jutott, s a matematikai oktatásról csak mint szellemi sportról beszéltek, melynek a gyakorlati élet szempontjából nincs semmi jelentősége. Sokszor puszta külsőséggé, képleteknek könyv nélkül való betanulásává fajult, szóval a matematikát csak önmagáért tanították, tekintet nélkül akár praktikus oldalára, akár a gondolkodó képesség és a térszemlélet valódi kiművelésére. A matematika elvesztette az előbbi érdeklődést, mit előmozdított az, hogy a fdológusok majdnem ellenséges állást foglaltak el a matematikával szemben. Egy, a klasszikusok tanításában elért sikereire büszke igazgatónak a következő mondása: »Hála Istennek, hogy rossz matematikusom van!« vagy Schultze-nek azon kijelentése, hogy: »Cornelius Nepos egyetlen sorában több képző anyag van, mint az egész matematikában« s más hasonló kijelentések még az újabb időben is eléggé tanúskodnak e mellett. Ilynemű elvakult állítások felébresztették egyes matematikusokban ama törekvést, hogy a matematikai oktatás sajátos feladatát megértessék. Eleinte csak középiskolai, később azonban főiskolai tanárok is kezdtek foglalkozni a kérdéssel s a felébredt érdeklődésnek legerősebb bizonyítéka az, hogy megalakult a kongresszus pedagógiai szekciója. Ha a matematikai oktatás feladatát megakarjuk határozni, azt csak úgy tehetjük, ha tekintetbevesszük a középiskolai oktatás feladatát általában. Ebből a szempontból fogva fel a kérdést Schotten és Nath szerint a középiskolai mat. oktatásnak kettős a feladata: anyagi és formai. Anyagi tekintetben a tudásnak bizonyos, a külömböző iskolák szerint külömböző terjedelmű, kikerekített egészét kell nyújtania s képessé tenni a növendékeket arra, hogy a nyújtott anyagot öntudatosan tudják felhasználni. Tehát előbb teoretikus tanítás és gyakorlatok megoldása által rendszeres ismereteket, pozitív tudást kell nyújtani s csak azután lehet átmenni az alkalmazásokra. Azonban óvakodni
