Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903
29 Eddig azokat a helyeket járluk be, melyekről az akkor ismert, világ legnagyobb részének ügyeit intézték. Meglátogattuk a római nép bölcsőjét, állami és polgári élete nyilvánulásának tereit és szent helyeit, melyek tanúi voltak a hosszú évszázadokon keresztül óriási mértékben megnövekedett birodalom gyarapodásának, dicsőségének és hanyatlásának. Látogassuk meg most már azokat, melyek a nép szórakoztatására és mulatságaira voltak rendelve. A rómaiak életmódja, istentisztelete és az ezzel kapcsolatos nemzeti játékok kezdetben nagyon egyszerűek voltak s különösen ez utóbbiak nagyon sokáig megtartották vallásos jellegüket s csupán versenyekből állottak. A hagyomány szerint már Romulus tartott ilyeneket (a szabin nők elrablása is ilyen alkalommal történt) s ezekből fejlődtek a későbbi királyok alatt a ludi Romani, a capitoliumi istenségek tiszteletére. De míg ezek a régi időben csak egy napig tartottak, később már 4 napot vettek igénybe s amint az egyes ünnepélyességek szaporodtak, úgy szaporodott meg az ünnepnapok száma is, any- nyira, hogy a Kr. u. 4-ik században már majdnem az év felét vették igénybe. Vallásos jellegüket elvesztették, puszta népünnepélyekké váltak, melyek hathatós eszközök voltak a népkegy megnyerésére, különösen a császárok alatt, úgyhogy a dologtalan és romlott söpredékre nézve lassankint nélkülözhetetlen szükséggé lettek (panem et circenses). A nézőjátékok közül legrégiebbek a circusi játékok (ludi circenses), eredetileg ló- és kocsiversenyek, melyeket az idők folyamán különböző látványosságok tarkítottak. Egy tágas, nvilt helyen, a Palatínus és Aventinus közt elterülő völgyben rendezték őket. melyet a nézők serege állott körül. Tarquinius Priscus már ülőpadokat emeltetett a versenytér körül s ez volt az első állandó circus, mely idővel Róma legszebb és legnagyobb circusa lett és méltán megérdemelte a circus maximus nevet. Ezek az állványok természetesen fából voltak s folytonos javításokra szorultak egészen Caesar idejéig, aki egy emeletnyi magasságban, amphitheatrális módon emelkedő padokkal, kőből építtette, a felső üléssorokat pedig fából rovatta össze. A császárok fokozatosan az egészet kőből építették fel, úgyhogy a kb. 600 m. hosszú és 160 m. széles épület ülőhelyein 200 ezer néző fért el. A császárok a palatinusi oldal oszlopos páholyai-
