Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1901

33 palotánál ér véget. Itt a királyi palota előtt találjuk egy cso­portban észak felé az egyetemet, a művészeti és a néprajzi múzeumot s délre a nemzeti színházat. Az egyetem szürke épülete mögött a kertben hosszú nagy fabódéban őrzik a norvég nemzet legnagyobb történelmi emlé­két: a viking hajót: 21 méter hosszú. 5 méter széles tölgyfa gálya ez, a melynek erős bordáin egykor a tengernek legerősebb hulláma is megtöri. Ezekkel a hosszú kigyóformájú hajókkal, a melyeknek az orrába rémesre festett sárkány fej volt tűzve a IX. és X. század folyamában a vikingek vagy normannok rettentő ostoraivá váltak a világnak. Ragadozó madarakként, meglepő gyorsasággal jelentek meg kigyó-hajóikon az Éjszaki tenger partján Angliában, feleveztek a Rheinon meg a Seineon az országok szivéig, megsarczolták rabló hadjárataik­ban a meglepett lakosságot, majd meghódították Normandiát és Bretagnét, azután Portugáliát, Gataloniát és Szicziliát, megve­tették Oroszország alapját, sőt a kalandvágytól űz re még ízlan- dot, Grönlandot és Észak Amerikát is felfedezték. A vikingek rabló kalandozásainak úgy mint őseinkének is a kereszténység behozata vetett véget. A pogány vikingek és a keresztények között itt is ádáz küzdelem folyt, mig végül is 11. Szent Olaf alatt 1020 körül a kereszt győzött. 1319-ig nem­zeti királyai voltak a norvégeknek, a királyi ház kihalása után a svéd királyt választották királyukká, majd Dániával egyesültek s csak 1814. óta köti őket össsze Svédországgal personal unió. A demokrata norvégek azonban szabadulni igye­keznek az aristokrata svédek szövetségétől s a norvég nép annyira meghasonlott az uralkodó házzal, hogy a király láto­gatóba sem mer már jönni Kristianiába. Ez az ellenséges viszony magyarázza meg, miért olyan elhagyatott a királyi , palota a Karl XIV. Johansgade végén s miért ül olyan komoly­ság minden norvég arczon. Hiába int csititólag érczkarjával a királyi palota elől XIV. Károly János (Bernadotte) lovasszobra a főutczán járó-kelő néphez, a nép daczczal tér be az Eidsvolds Plads-ra. a melyet a Storthing, az országháza és a nemzeti színház fog közre s a színház előtt nagy írójának Björnson- nak és »koronázatlan királyának« Ibsen-nek érczszobrát szem- lélgetve merít erőt az ellenszegüléshez, vagy a Tordenskjolds Pladsra megy: ott áll a bátorító “példa a nagy nemzeti hősnek 3

Next

/
Thumbnails
Contents