Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1901

34

Peter Wessel Tordenskjold-nak — a ki a svéd flottát 1719-ben Marstrandnál elfogta, — tavaly készült bronzszobra, kivont kardjának élét próbálva s merész tekintetét a tengerre szegezve.

Csendes, szomorú és mégis kedves város ez a Krisztiánja.

Innen a Tordenskjold térről vagy az Akershus vár sán- czairól órákig elnézzük a fjordot csendes vizével, apró szigeteivel, jövő-menő hajóival.

De különösen a St. Hanshaugen-röl, a 85 m. magas Szent János halomról nyílik felséges panoráma szemünk elé: közvetetlenül előttünk terül el a város, a melyből egyik vonal mentén a Szent Oláf-, a Szentháromság- és a Megváltó-temploma, másik vonal mentén az országháza, a János-templom és az Akershus erősség, harmadik vonal mentén a művészeti múzeum, az egyelem és a nemzeti színház s a negyedik vonal mentén a királyi palota emelkedik ki magasan; a város épülettömegen túl meg dél felé a fjord apró szigetei, vitorlás és gőzhajói, balra az Eke-hegy lombos erdeje, jobbra Bygdő félsziget I. Oszkár király angolgót stilű várpálotája gyönyörködtet, észak felől végűi az erdős hegység zöld lombja, különösen Holmen- kollen hivogat.

Alig is akad idegen, a ki Kristianiát elhagyná a nélkül, hogy a Holmenkollent, ezt a 300 m. magas hegycsúcsot, a melynek kilátó tornyairól: a Holmekoltaarn-ról és a Besser- rudturmról olyan elragadóan szép körképet tár elénk a természet, meg ne látogatná.

Itt útvonalunk végső pontján, e hatalmas gránit-tömbön a melyet a mithosz titánja félisteni erejével emelt fel, itt, a hol az északi hegyvidék zöld erdejével s a kristianiai fjord hangya módra nyüzsgő hajóival, bogárhátú apró szigeteivel s fején koronájával, Norvégia székes fővárosával egész pompájában áll tündéri szépséggel a szemünk elé, itt érezzük igazán a költő szavát:

»Oh természet, oh dicső természet!

Mely nyelv merne versenyezni véled ?

Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,

Annál többet, annál szebbet mondasz-«

Vitális István.